Az ilyenrõl két dolog jut eszembe. Egyik, hogy taknyos kölykök, az internet névtelensége mögé bújva cikizik azt, aki sokkal többet tud náluk.
A másik pedig még acélszerkezet gyártó koromból maradt fönt, amikor is az embereim akarták vizsgáztatni a fõnököt, vagyis engem. Egy tartályba csatlakozó ferde kúp terítékét kellett kiszerkeszteni egy tábla lemezre. A ?Na fõnök, ezt szerkeszd ki!" felszólítást követõen felszerkesztettem a terítéket. Megmutattam, hogy meg tudom csinálni, ettõl kezdve mindent elfogadtak tõlem.
Bár semmilyen bizonyítási vágy nincs bennem, meg aztán egy íráson és néhány képen keresztül ezt nem is lehet bemutatni, azért néhány dolgot szeretnék megosztani az érdeklõdõkkel, hogyan és miért jó (kell) néha ilyen távra horgászni.
Az utóbbi idõben több olyan pontyos versenyen is voltam, ahol a tóban lévõ halak nincsenek hozzászokva a parti zörgéshez és a sok becsobbanó etetõanyag hangjához sem. Ha ilyet tapasztalnak, átúsznak a túloldalra, vagy a tó egy csendesebb részébe, vagy bedugják fejüket az iszapba és sokáig elõ sem jönnek. Nos, ekkor van szükség a nagy távolságú matchbotozásra. Még abban az esetben is célravezetõ tud lenni, ha nem tudunk odáig etetni, mint ahova horgászunk. Az etetés mögött mindig össze lehet szedni néhányat a kóborló pontyok közül addig, amíg mások az etetésen figyelik a nagysokára visszatérõ halakat.
Horgászatom színhelye ezúttal a dombóvári Tüskei horgásztó volt. Tulajdonképpen nem akartam errõl írást készíteni, de minden olyan szép volt, hogy csak csináltam néhány képet.
Csaknem a tó közepére horgászva több jó horgászatom is volt az elmúlt napokban, mondhatnám élveztem a messzi dobálást.
Etetõanyagokat teszteltem itt korábban és most is egyik újdonság került a vödörbe, a Winner széria Ponty-kárász etetõje.
A nagyszemcsés etetõanyag a megfelelõ vizezést követõen szép homogén lesz, viszonylag gyorsan bomlik a fenéken. Könnyû belõle egykezes gombócokat készíteni a csúzlizáshoz.
Egy kiló etetõhöz egy doboz kukoricát öntöttem és ezt a keveréket lõttem a horgászhelyre.
A készre kevert etetõanyag.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy eddig csak egyetlen csúzlival találkoztam, mely képes volt a nyolcvan méteres távolságra. Ez a Drennan piros gumis csúzlija, mely a képen is látható. A csúzli fontos tulajdonsága, az állandóság. Sok éve használom már és bár évenként 1-2 alkalommal gumit kell rajta cserélni, a gumi minõsége állandó. Így jól be lehet lõni, hozzá lehet szokni. És talán még egy fontos dolog, nem veri el a kezünket.
Fontos az is, hogy nagy távra pontosan csak nem nagy méretû és viszonylag egyforma (kb. vadgesztenye nagyságú) gombócokat lehet belõni.
A belövéshez elõkészített gombócok.
Némi gyakorlással ezek a gombócok egy viszonylag kis területre, mintegy 5 x 5 méteres, nagy biztonsággal belõhetõk. Ilyen távolságra ennél nagyobb pontosság nem is szükségeltetik.
Az etetés távolságára és irányára ezen a helyen sok gondot nem kellett fordítani, mert a vízbõl, 77 m távolságra (ezt bojlisok mérték be régebben) egy cölöp áll ki a vízbõl. Körülötte a fenék kemény, agyagos, melyet szeretnek a halak.
10 gombócot lõttem az oszlop elé néhány méterre. Ilyen õszi idõben ez elég, meg aztán az etetõ is bizonyított már. Ezt követõen a botokat vettem elõ.
Az ilyen ?egyszerû" horgászatokra egy könnyû ládával és elõre felszerelt botokkal megyek.
Amíg a halak megtalálják az etetést, bõven van idõ a felszerelések elõkészítésére, semmivel sem kell kapkodni. Így meg, hogy az etetés helye is elõre jelölve van, az elõkészületi sorrend is megfordulhat. Megjegyzem ez még szerencsésebb is, hiszen van ideje az etetésnek beérni.
Komótosan pakoltam ki botjaimat, élveztem a novemberi napsütést.
Három botot vittem magammal, ebbõl kettõ tesztbotot, egyet pedig a meglévõ szériából, a New Asterx Match 4.50 H típusút. Nem apróztam az úszókat sem, az új botokra 20, míg az Asterx - re 25 gr-os CARSTEN úszó került.
Az úszók.
A szemfülesebbek rögtön fel is vethetnék a kérdést, hol lehet kapni a 25-ös CARSTENT. Jelentem, egyenlõre sehol! Még ezek is teszt alatt vannak. Ha lesz rájuk piaci igény, akkor az üzletekbe is kerülnek, ha nem, akkor a dobozomban és néhány horgászbarátom dobozában kötnek majd ki.
Ezekkel az úszókkal igen nagy távolságra és igen pontosan lehet dobni, köszönhetõen az önsúlynak és a teljesen egyenes és könnyû carbon szárnak.
Az úszó méretérõl még egy szót: nem azért kell ilyen nagy úszó, hogy 70-80 m-t tudjak dobni, mert azt egy 16-os úszóval is meg lehet tenni, hanem hogy a zsinórt gyorsan be tudjam süllyeszteni. Amíg egy 16-os úszónál kell 10 méter a besüllyesztéshez, addig egy 25-ösnél ez csak 1-2 méter. Magyarul, nem veszítek a távolságból akkorát.
Az ilyen távolságú matchbotozásnál elengedhetetlen dolog, hogy lássuk is az úszót. A hagyományos dévér és csõantennák ezt a feladatot nem tudják betölteni. Fontos az is, hogy az antennának legyen komolyabb felhajtó ereje is, hiszen a 80 méternyi zsinór súlyát is el kell bírnia. Egy ?nagytudású" szegezte nekem a kérdést egyik portálon, hogy ?Mi vagyok én? Sas? Hogy ilyen messzirõl is látom az úszót? Nos nem vagyok sas, csak gyakorlott horgász és tudom, hogyan kell megoldani a láthatósági problémát.
Nagy távolságról is jól látható úszóantennák.
Három saját magam által készített típust szoktam használni. Nézzük balról-jobbra az antennákat.
A baloldali az EXNER vastagabb dévér antennájára ragasztott CRALUSSO dart antenna. A dévér antenna carbon szára le van rövidítve, hogy dobás közben ne vibráljon. A dévér antenna bír egy kis felhajtó erõvel. Ezt csendesebb, szél és áramlás mentes vízen használom. Kárászra, dévérre is elég érzékeny, bár ennek ilyen távolságról különösebb jelentõsége nincs.
A középsõ egy vastag csõantenna, melyet közvetlenül az úszó adapterére lehet rádugni. Jelentõs felhajtó erõvel bír, így erõsebb áramlásban is használható.
A jobb oldali egy vastag csõantenna, melyre egy dart vég van ragasztva. Jelentõs felhajtóerõ és nagy láthatóság jellemzi ezt az antennát.
Ez utóbbi kettõ benne lesz a TOP MIX jövõ évi kínálatában is.
A bot, mellyel meg lehet dobni ezt a távot és a hozzávaló úszó.
A használható botokra nem térnék ki. Az a bot a jó, amelyik nem törik el ilyen igénybevétel alatt. Én a saját szériámból használom a képen láthatót. Célszerû 4,20 - 4,50 hosszú botot használni. Talán könnyebb is ilyen távot dobni, de a jelentõsége inkább abban van, hogy kapáskor a halat könnyebb utolérni, mint egy rövidebb bottal.
Az orsóról annyit, amióta matchbotozok, 4000-es méretû orsónál nagyobbat nem használtam. Azt nem mondom, hogy nem próbáltam meg, de azon kívül, hogy a szereléket üresen elõbb be tudom csévélni, más elõnyét nem tapasztaltam.
Így vagyok az áttétellel is. Szerintem 4,7 - 5,4 áttátel tökéletesen megfelel egy match orsónak.
Fontos még a dobástechnika. Ezt elmagyarázni nem lehet, egyszerûen gyakorolni kell.
A horgászat kezdetén gyenge szél fújt, ami jelentõsebb áramlást nem okozott. A vízmélység olyan másfél méter lehetett, ezért fixre szerelt úszót használtam, súlynak pedig egy 0,58 gr-os hármasforgót. A horogra 8 szem csonti került és kezdõdött a peca.
A gyenge szél idõnként megállt, egy ilyen pillanatban próbáltam lefényképezni az úszót a 77 méterre lévõ karó mellett.
Ezen a képen a nyíl hegye mutatja az úszót.
Itt pedig a zoom-al közelebbre hoztam és még ki is nagyítottam a sárga antennát.
Azt hiszem egyetérthetünk, hogy a kb.75 méterre lévõ úszóantenna egyértelmûen és jól látható.
Ilyen távolságról a halak sem finomkodnak. Még a legkisebbek is, már amelyek be tudják kapni a csalit, bátran és határozottan elhúzzák az úszót. Ez mindenképp figyelemre méltó és igazából az okát sem tudom, de az a tenyeres dévér, amelyik 30 méteres távon finnyásan, a másfeles antennából alig húz le 2 mm-t, a 80-as távon ész nélkül rántja le az 5 mm-es antennát is a nyolc szem csontival.
Messzirõl az ilyen pontyok is sokkal bátrabbak.
Ez pedig a késõ délutánba nyúló horgászat eredménye.
Bízom benne, hogy akik ezt az írást elolvassák, néhány lépéssel ismét beljebb kerülnek a matchbotozás rejtelmeibe.
Papp József
