EFTTEX 2009 -Berényi Zoltán tollából

A kiállítás 2009-ben Magyarországra látogatott. Egész pontosan a kõbányai vásárváros területére. Ezen a kiállításon az elsõdleges cél a gyártó, kereskedõk, és a horgászfelszerelések fejlesztésével foglalkozó cégek bemutatkozása, egymás megismerése, leendõ ügyfelek felkutatása, és a legfrissebb technikai újdonságok bemutatása a kilátogató vendégeknek. A kiállításra a világ minden tájáról érkeztek cégek. Volt itt Ausztrál mû csalitól kezdve az olasz haltartón át a svéd lékfúróig minden. Nehéz lett volna olyan horgász eszközt, vagy módszert találni, amihez valamelyik kiállító ne kínált volna felszerelést.

A csarnokba bejutva némi csodálkozás után olyan érzésem volt, hogy most megfogtam az isten lábát. Amit itt nem találok, az valószínû, nem is létezik. Fontos elmondanom az elején, hogy a beszámolóm szubjektív, és nem teljes, mivel jó néhány kiállító nem engedélyezte a fényképek készítését a pavilonjaikban, félve a termékeiket gátlástalanul lemásoló (zömében távolkelti) üzemek ?kémeitõl". Ellenben jól esõ érzés, hogy itt nem volt semmi sem ?lehegesztve", itt nem feltételezte senki a másikról, hogy a kiállított termékek eltulajdonításában sántikálna. Azzal viszont gondba vagyok, miként is lehetne legpontosabban visszaadni azt a lüktetõ atmoszférát, ami a csarnokban volt. Legjobb átélni, és érezni kell. Megfogni, kipróbálni mindent, és nem meglepõdni mikor a felmerülõ kérdéseinket egy olasz, angol, vagy esetleg egy magyar világbajnoknak tehetjük fel.

Nos, lássuk a csarnokon belül mi is fogadja az embert: A belépés után az elsõ benyomásom az volt, hogy a mûcsali készítõk alaposan kitettek magukért, és a pergetõ horgászokért. Szinte nem volt olyan halfajta, amire ne tudtak volna csalit adni, legyen az apró 2-3 centis wobbler domolykóra, vagy bõven 20-25 centi feletti, kapitális harcsák elejtéséhez.

Ha már wobbler.... Néhány pergetõ már az elsõ használatba vétel elõtt lecseréli a horgokat. Nekik (is) rengeteg érdekes újdonságot kínáltak a horoggyártók.  Volt itt Owner, Maruto, Mustad, stb.

Ezen a vonalon elindulva, ha már pergetni támad kedvünk, és õsz van, nem árt, ha megfelelõ ruhában tesszük ezt. Ehhez kínáltak többféle ruhát. Lehet a megrendelõ igénye ?rendõr mellény sárga" vagy sötét barna, esetleg kék, egy vagy több részes, mindenre kínáltak megoldást. Aki olyan ruhát keresett, ami a vízbe esés után fent tartja a testünket, és nem engedi kihûlni, nos, itt abból is több modell volt kiállítva.

Amennyiben a vízpartra érünk, két helyzet adódhat, vagy be van fagyva a víz, vagy nem. Ha elõbbi van, akkor jön jól a megfelelõ lékfúró. A Svéd Mora, (amit sokan eddig kiváló minõségû késeirõl és egyéb vágó szerszámairól ismertek) rengeteg félét állított ki a standjára. Miattuk lehet a jég 15-20 centi, vagy lehet akár 60-80 vagy még több is. Minden vastagságra volt szerszám. A ?csigák" átmérõje is igen változatos képet mutatott. Majdnem annyira, mint az általuk gyártott késeké is. Zömében polírozott rozsdamentes pengével, gyárilag a borotvánál is élesebbre fenve. Érdekes szegmens volt a fluoro narancsszínû sorozat, amelyet szinte lehetetlen elhagyni.

Amennyiben nincs befagyva a víz, de a meghorgászni kívánt rész a partról nem, vagy nehezen megközelíthetõ, akkor jöhet jól a Hobie által gyártott horgász kajak. A vízfelszín feletti rész még csak-csak hasonlít egy ?átlagos" kajakra, de a víz alatti rész tartogatja ez egyik meglepetést, mégpedig a ?Mirage-drive" szisztéma, ami a halak uszonyának mozgását vette alapul a meghajtáshoz. Számomra picit szokatlannak tûnt, de érdekes alternatíva lehet az evezés helyett. A jármû teste egyébként sok ötletes megoldást rejtett. Ilyen volt az orrban elhelyezett haltartó ?üreg", vagy az ülés mögötti csali tartó. Illetve a test belsõ oldalán hosszában végigfutó (egyik modellen oldalankét 3-3db-os) bottartó rész, amihez egy gumi kötélzet kapcsolódott, elkerülendõ a botok zörgését és kavarodását. Mindezeket a megoldásokat olyan önsúly mellett tudták kivitelezni, ami lehetõvé teszi szinte bármely átlagos gépkocsi tetõcsomagtartóján való szállítást is.

A standok között bóklászva ráakadtam egy érdekesre, a B61-es számúra. E helyen üzemelt a ?mennyei ítélõszék" nevezetesen az EFTTA Line Testing labor. Itt megmérték a zsinórok átmérõjét és a szakító szilárdságot. Majd a kapott eredményeket bárki megnézhette. Amiket én megfigyeltem, azok között volt néhány Magyarországon is kedvelt márka. Néhánynak a dobozán feltüntetett értékek köszönõ viszonyban sem voltak a valósággal. Egy példa: Az ?olasz gyártó" valójában 0.328mm-es méretût ad a ráírt 0.30mm helyett, ugyanakkor feltüntetett szakító szilárdság helyett majdnem 4 kilóval kevesebbet tudott.

Közel az EFTTA laborhoz találtam a BNP standot (Best New Products= legjobb új termékek), ahol a TOP MIX Big Carp etetõanyag sorozata mellett helyt kapott a STRADIVARI Classic Match I Matchbot is. Melyet nagy büszkeséggel szemléltem a Hardy a Greys és más nagy márkák botjai közt.

A fejemben kavargó szakító szilárdságok és átmérõk után az egyik vezetõ õlasz gyártó, a Colmic standja felé vettem az irányt. Itt jó minõségû és igen szép kivitelû ládák voltak. Az egészen egyszerûtõl a mindenféle extrával felszerelhetõ ?One Max"-ig. Ez utóbbi hihetetlen mennyiségû és funkciójú kiegészítõvel szerelhetõ. Érdekes volt, hogy más ládagyártóval szemben itt igen sok helyen speciális mûanyagokat használtak alumínium helyett teherviselõ részeként.

Innen ?átrobogtam" a Prestonhoz, megnézni a Preston Space Station nevû ládáját. Miben is másabb a két tervezõ csapat irányvonala. Ötletekbõl és célszerû megoldásokból itt sem volt hiány, ennél a modellnél a lábak már hegesztett alumíniumból voltak, és egyéb helyeken is többet alkalmazták ezt az anyagot, mint a Colmicnál.

 E láda mögött voltak kirakva a rakós botjai a cégnek. Aki ismeri a céget, az tudja, hogy újító szellembõl, és évrõl évre frissülõ technikai megoldásokból a rakósoknál sincs hiány.

 E mellé, szinte kartávolságra volt elhelyezve a ruházat és a többi kiegészítõ. Legyen szó úszóról, vagy keverõedényrõl, szinte mindenféle hozzávalót meg lehetett találni, ami csak a finomszerelékes horgászathoz szükséges.

Érdekes volt a Shimano standja is, amit az egyik mellettem álldogáló külföldi újságíró ?az erõd" névvel illetett. Nem véletlen, itt különösen figyeltek arra, hogy az odabent kiállított legújabb technikai vívmányokkal alaposan megtûzdelt orsók és botok ?nem másolódjanak" le véletlen valahol messze keleten.

Végszóként érdemes megemlíteni, hogy több magyar kiállító is képviselte magát. Teljesség igénye nélkül: Energofish, Maros mix, Cralusso, és Top Mix is.  Ez utóbbin Józsi bácsi két üzleti megbeszélése között szemezgettem a kiállított újdonságokkal. Kezembe került egy nagyon igényes rakós bot prototípusa egyelõre még név nélkül. Szerintem a hazai piacon kapható hasonló tudású rakósoknál messze jobb ár-érték arányával komoly sikereket fog elérni. Kézbe fogható volt a Fujutsu botok és orsók egy része, egy szintén új fenekezõ bot, aminek az orsótartója és a nyél kidolgozásának a szépségén kívül masszívságával is kitûnt a sorból, a Stradivari Carp Match I-II ami etalon a hazai pontyos matchbotok között, és ezernyi más érdekes dolog, amivel a közeljövõben itt a honlapon is találkozhattok.

Írta: Berényi Zoltán

Fotók: Fejes Erzsébet

Berényi Zoltán