Rakósbotos horgászat, a cikk magyar fordítása
Észak Amerika nagyon változatos halfaunával rendelkezik. Azonban a jól ismert bass és panfish mellett sokkal nagyobb és erõsebb fajok is megtalálhatók. Elsõként említeném, az édesvizek királynõjét, egyben a világ egyik legjobb sporthalát, a pontyot. A pontyok mellett számos sucker és harcsaféle található meg szerte a vizekben. Az efféle nagyobb halak zsákmányul ejtése hihetetlen élményt jelent. USA és Kanada tavainak, folyóinak zömében megtalálhatók, sõt mi több, hemzsegnek az ilyen halak. Nem meglepetés tehát, hogy a nagyhalak horgászata egyre nagyobb népszerûségnek örvend a horgászok között. Horgászatuk változatos módon lehetséges, akár úszós, akár fenekezõs módszerrel. Európa szerte a horgászok finomszerelékes módszerrel, rakós-, match-, és feeder bottal fogják ezeket a halakat. Az elõbb sorolt, Európából származó módszerek az USA-ban jelenleg még nem igazán elterjedtek, annak ellenére, hogy bizonyítottan nagyon eredményes és élvezetes módjai a horgászatnak. A közeljövõben az említett technikákkal Ágh Attila és Papp József finomszerelékes és mesterhorgász sorozatai révén ismerkedhetnek meg az Észak Amerikai horgászok. Az elsõ részben a rakósbotozás alapjai kerülnek bemutatásra. Minden érdeklõdõnek, akinek további kérdése van a felszerelésekkel, csalikkal és egyéb technikai finomságokkal kapcsolatban javasoljuk a: http://www.teambogash.com/ internetes oldalt.
Az úszós horgászat nem arról szó, hogy úszónkat behajítjuk csak a vízbe és a többit a szélre, és az áramlatokra bízzuk. Eredményünket nagyban javíthatja a helyes szerelék-, és csalivezetés, más szóval a kapás kikényszerítése. A sokféle úszós módszer közül ez a rakósbottal oldható meg a legjobban, hiszen ezzel tudjuk a legprecízebben felkínálni a csalinkat. A rakósbotozás eredetileg francia finomszerelékes horgászok fejlesztették ki. A rakósbotot (eredeti nevén: roubasienne) orsó nélkül használjuk. A bottagok nem teleszkópos rendszerûek, azokat csak simán egymásba kell illeszteni, ezért is olyan fontos, hogy az illeszkedõ részeket mindig nagyon tisztán tartsuk. Homok vagy egyéb kosz szemcsék súlyos kárt tehetnek a botban. Kezdetben csak mindössze 4 - 10 méteres darabok készültek, azonban köszönhetõen a mai modern technológiának, már sokkal hosszabb méretben is kaphatók. A gyártók már 16 méteres hossznál jártak, mikor a CIPS (Nemzetközi Sporthorgász Szövetség) a versenyeken használható hosszt 13 méterben limitálta. A botok a legmodernebb karbon felhasználásával készülnek, ám ennek ellenére, a könnyû súlyuk mellett igen nagy erõvel bírnak. Természetesen a piacon sokféle típus megtalálható, súlytól, gerincességtõl, hossztól és ártól függõen, nagy és kishalakra, akár hobbi vagy épp versenyzési célokra. Nagyobb halakra, mint például a ponty horgászatához, jobban tesszük, ha némileg nehezebb, rugalmasabb, erõsebb botot választunk. A legtöbb Észak Amerikai vízre határozottan az egyszerû, 11 - 13 méteres, megbízható modelleket javaslom. Mégis mi teszi édesvizeken a legversenyképesebb módszerré a rakósbotos módszert? Az elsõ és legfontosabb ok, amit már említettem, a csali felkínálása. A spicc és az úszó közötti rövid távolság (30cm - 2m) miatt a szereléket folyamatosan lehet kontrollálni. Számtalan stratégia, vagy inkább trükk létezik a rakósbotos horgászatban. Lehet a csalit teljesen megállítani, különbözõ sebességgel jobbra-balra mozgatni, lassan engedni a folyásban, vagy éppen fel-le emelgetni, szóval mindig van egy épp mûködõ taktika, hogy a közelben lévõ halakat kapásra ingereljük. Sokszor nagyon egyszerûen, csak a természetet kell utánozni. Meg kell figyelni, hogy adott vízen mik a természetes táplálékai a halaknak, azok hogyan sodródnak, vagy épp fekszenek a fenéken és ezt kell élethûen utánozni. Másik nagyszerû módszer, hogy a vízben megtalálható táplálékokkal csalizunk. Például a szúnyoglárva, amely megtalálható a lágy iszapban, gyakran arasznyira is fellövi magát a fenékrõl, majd lassan hullik vissza. Ha úszónkat egyszerûen csak megemeljük és visszaejtjük, a csalink pontosan ezt a mozgást fogja utánozni. Ahogy már gyakran tapasztaltam, sok esetben ez az egyetlen módja, hogy kapást sikerüljön elérnem. A második nagy elõnye a rakósbotos horgászatnak a pontosság. Ha pontosan a botspicc alá etetünk, horgunkat mindig az etetés szûk centrumában tudjuk tartani, azaz szinte a halak szája elõtt. A harmadik említésre méltó elõnye, hogy rakósbottal a legkönnyebb szerelékekkel tudunk horgászni, ami kisebb úszót, horgot és vékonyabb zsinórt is jelent. Tény, hogy könnyebb szerelékkel több kapásunk lesz, hiszen sokkal kevésbé látható és gyanús a halaknak. Mégis hogyan lehetséges nagy halak szákolása orsó használata nélkül, miközben többnyire 1 - 4 kg szakítószilárdságú zsinórokat használunk? Nos, a zsinórunk nem direkt van a botspicchez kötve, hanem egy gumiszálhoz, amely a bot belsejében, annak elsõ részében, az úgynevezett topset-ben fut. A megfelelõ gumizás nagyon fontos momentum, nem véletlenül hívják ezt a rakósbotozás lelkének. A használni kívánt gumi hossza 60cm és 3m között változhat, függõen a körülményektõl, illetve a halak vélt nagyságától. A gumizás célja, hogy levegye a terhelést a zsinórunkról, amikor nagy hal van a horgunkon. Sokféle gumi található a piacon, különbözõ színekben, átmérõben, erõsségben és nyúlásban. Van tömör és csõszerkezetû is, sõt újdonságként már olyan is található melyben speciális folyadék segíti a gumi munkáját. A gumi méretét fõleg a célzott halak nagysága és a használni kívánt zsinór szakítószilárdsága határozza meg. A topset-ben használt legerõsebb gumikat kifejezetten a nagyhalak horgászatánál alkalmazzuk. A rakósbotot a következõképpen használandó: A 3 - 5 méteres szerelékünk a topset-hez, azaz a bot elsõ részéhez van csatlakoztatva, ez a hossz függ a meghorgászni kívánt víz mélységétõl. A csalit a vízbe libbentjük, majd a topset-et összedugjuk a bottal és egy görgõ segítségével, betoljuk. Kapás után, mikor a hal már a horgunkon van, valahogy aztán a part közelébe kell húznunk. Ez szintén a görgõ segítségével történik, botunkat addig toljuk rajta szépen hátra, míg el nem érjük a topset bontási pontját. Ekkor a topset-et levesszük, és a halat vagy kilendítjük, vagy ha nagyobb, akkor megszákoljuk. Ez a mozdulatsor kissé bonyolultnak hangozhat elsõre, de mint minden mást, ezt is gyakorolni kell és a siker garantált lesz. Rakósbotos horgászat során általában ülni szoktunk. Erre a legjobb megoldás, ha egy speciálisan ilyen célra tervezett horgászládán foglalunk helyet. Ezek nagyon kényelmesek, akár hosszú horgászatok során is, és minden olyan egyéb horgászmódszer esetén is, amikor épp ülnünk kell. A horgászláda fiókjaiban rengeteg hely akad mindenféle szükséges apróságnak, így ezeket a kezünk ügyében tarthatjuk. Az elõre elkészített szerelékek akár egy pillanat alatt bevethetõk. Azonban a rakósbot, a horgászláda, a görgõ, merítõ és haltartó hálók, illetve a számtalan apróság nem olcsó mulatság. A laikus meg is kérdezhetné, hogy mire ez a rengeteg pénz és felszerelés, ha aztán a halak úgyis mennek vissza a vízbe? Nos, miért is másszuk meg a legmagasabb hegyeket, vagy kutatjuk az óceánok mélységeit? Mert mindig új kihívásokat keresünk.
