Párszázas ajánlat 4. rész - Egy augusztusi délután története

A kipakolás közben már sok jel árulkodott arról, hogy van a part közelében hal. Ugrások, fordulások és a legnagyobb meglepetésemre a part menti bokrok alatt élelmet kereső halak jelezték, hogy jó helyet választottam.

Az ámulatból egy nagy loccsanás rántott vissza a valóságba. Ideje volna bekeverni a kosztot, mert így nem megyünk semmire! Szokásommal ellentétben, most a parton kevertem meg az etetőanyagot. A csak az adott tó vizével való bekeverésben nem hiszek. Parton nem szeretek már ezzel babrálni. Olyankor már horgászni szeretnék és nem ezzel pepecselni. De nézzük is, hogy mit kevertem mára:

Az aromát a leturmixolt kukoricához öntöttem. A 20 ml kellő plusz ízt ad majd a keveréknek. A püré nem csak édesíti majd a keveréket, hanem tapadósabbá is teszi azt. Még több szemes és élő anyagot tud felvenni így.

A két etetőanyag igen különböző színű, de összekeverve egy közepesen világos keveréket kapunk. Az élénksárga a zavaros vízben talán figyelemfelkeltőbb lenne, mégis erre a keverékre szavaztam. A száraz anyagot alaposan összekevertem, majd jöhetett hozzá a püré.

Pürét több lépésben érdemes hozzákeverni, mert így kevésbé fog csomósodni a keverék. A keverésre szánjunk egy kicsivel több időt, mert tovább tart egyenletesre keverni, mint ha sima vízzel kevernénk be. Persze, ha fúrógéppel keverjük, lényegesen egyszerűbb és gyorsabb is! De én a hagyományos módon keverem, mert nem kerget a tatár.

A pürével való összekeverés után még 2 dl vizet adtam hozzá. Így egy tapadós, nehéz, biztosan a fenéken maradó anyagot kaptam. A bontás idejét a kosárba nyomással lehet szabályozni. Nem kell ész nélkül megnyomni, mert akkor hipermarket gazdaságos lesz, és nem fejti ki csalogató hatását.

Áttörés előtt, mert ezt azért célszerű áttörni, 20 percet pihentettem. Addig összeállítottam a felszerelést. Egy Manta Smart 2,70-es pickert szereltem össze egy Top Mix Asterix-2000-es könnyű kis orsóval. Ideális páros, többek közt azért is, mert a súlypontja a csuklónknál van pontosan. A bot, egy pille könnyű bot, amivel élvezetes a tenyérnyi halak fárasztása is, de megbirkózik a több kilós pontyokkal is. Az orsót sem kell félteni! Strapabíró, könnyű futással és megbízható fékkel teszi zavartalanná a horgászatot. Az orsó dobjára 0,18-as zsinórt tekertem. Dobóelőkét nem használtam, mert a kicsi kosár és a rövid dobások nem indokolták a használatát.

Szereléknek egy általam sokat használ megoldást választottam. Főzsinór és az előke közé egy 1,4 mm-es gumiból készített részt iktattam be. De ezt nem a feederezéshez kapható power gumiból, hanem a rakós illetve spiccbothoz használatos gumiból készítettem. Ez egy plusz rugalmasságot ad az amúgy is rugalmas boltnak. A power gumikkal ellentétben, ezek a gumik jobban nyúlnak és ezzel is fárasztják a halat. Horogelőkének két 0,11-est és 0,13-as méretet tettem a ládámba. Ennél se vékonyabbat, se vastagabbat nem indokolt semmi. Mivel a csali arzenált sem bonyolítottam túl, csak csontit, gilisztát és csemegekukoricát hoztam magammal, így a horgot is ennek megfelelően választottam. Cralusso horgok közül a Sode Light család 12-es horgát választottam Ez egy vékony húsú, könnyű, de erős horog. Egy, 60 cm hosszú előkét hurkoltam a gumi végére kötött fülbe. Horgászat során ezen a hosszon nem is változtattam, mert nem volt rá szükség.

A szerelék készen, az etetőanyag is felszívta a nedvességet, jöhetett az áttörés. Egy közepes lyukú rostán törtem át. Ezen, könnyebben fent marad a kukorica maradék héja. Ezt eltávolítom, mert lebeg a vízben, és mert felszálló szemcsére nincs szükségem.

Jöhetett az alapozó etetés. Az esetek döntő többségében ezt is kosárral végzem, de most csúzlira esett a választásom. Tíz egykezes gombócot és háromlövésnyi kukoricát tettem be alapozás gyanánt. A kukoricát nagyobb területre lőttem be. Jobb kárászok ritkán állnak be az etetésre, inkább a peremkerületekben keresgélnek. A másik „előnye” a kissé széthúzott etetésnek, hogy ha sok a hal, kevesebb a zavaró testkapás. Ez az etetési technika azokon a vizeken lehet eredményes ahol nagy a halsűrűség. A kisebb halsűrűségű vizeken nem érdemes széthúzni azt a kevés halat, amit az etetésünkre sikerült csalni. Az alapetetéssel végezvén nem maradt más hátra, mint végre horgászni.

Kezdésnek csontit tűztem a horogra. Nem fukarkodtam, amennyi ráfért a 12-es horogra. Az első jelentkezőre nem is kellett sokat várni. Második dobásomat követően egy igen látványos botgörbítéssel jelentkezett az első delikvens.

A kezdés nem volt rossz, remélhetőleg a folytatás sem lesz az. A horgot ismét jól megtűztem csontival és már repült is vissza a szerelék az etetésre. Némi várakozás után egy cibálós kapással jelentkezett a következő pikkelyes. Ez biztos nem kárász, állapítottam meg! A tettes egy dévér volt. A két megcélzott halból már fogtam, jó peca lesz ez, éreztem! Jó, persze egy-egy darab még nem a világ, de itt nem állt meg a dolog. Egyik kapás jött a másik után, mozgalmas horgászat bontakozott ki.

Szépen gyűltek a dévérek, de jó lenne most már kárászt is rabosítani egy kis időre. Ideje volt hát csalit váltani, mert a csontira csak a dévérek voltak vevők. Kétmaréknyi kukoricát lőttem ismét az etetésre, ezt is kissé szétszórva. Horogra egy szem kukoricát tűztem. Később ugyan próbáltam két szemmel is, de sokkal többet kellett várni a kapásra, mint az egy szemes verziónál. Lehet, hogy gyanús volt a közvetlenül egymás mellett lévő kukoricaszem? Ki tudja!

A csali váltás egyből látványos változást hozott. Jöttek a kárászok sorban, mint a boltban, szépen libasorban. Érdekessége a dolognak, hogy az első dobás mindjárt kárászt adott. Eddig is ott lehettek az etetésen, de a csonti csokorra csak az az egy kárász csábult el. Nagyon étvágyuknál voltak, mert nem piszmogtak, majd letekerték a botot a tartóról. Élvezet volt nézni, ahogy egyből derékba görbül a bot kapáskor. Az etetés széle adta a szebb kárászokat, míg az etetésen ritkábban lehetett fogni, és jóval kisebbeket. Némelyik nagyobb példányt már fárasztani is kellett. De a jól összeállított felszerelésnek, egyik sem volt ellenfél.

 

Jól elszórakoztam ugyan a dévérekkel és a méretes kárászokkal, de csak jó lenne egy kis közelharcot folytatni egy ponttyal. Főleg mivel körbeugrálták az etetésemet. A mellettem lévő kis árokban nagy fröcskölésekkel jelezték, hogy itt vannak ám ők is. Pont olyan volt, mint ívás idején. Horgász szemet gyönyörködtető látvány volt.

Kapások hírtelen abbamaradtak. Buborékcsíkok jelentek meg az etetésem szélén. Megjöttek a bajuszosok végre. Gyorsan lőttem még némi kukoricát és frissítettem a csalit. De a kapás csak nem akart megjönni, pedig a jelek egyértelműen mutatták, hogy ott vannak és falatoznak. Aztán egyszer csak megtört a jég! A bevágásba beleállt a bot. Rövid tusa után azonban a tettes önhatalmúlag szabadlábra helyezte magát. Reméltem, hogy lesz még másik szemezgető is, akinek megtetszik a horgon lévő szem is. Most több időt vártam a dobások között, de nem volt újabb jelentkező. Bosszankodtam is, mert biztos voltam benne, hogy ott ólálkodnak. Talán ha hoztam volna pelletet… De ezen ilyenkor már kár agyalni! Aztán egy lassú, amolyan beleúszás szerű kapásnak vágtam be. Végre megint ponty görbíti a botot! Jó erőben volt, megdolgoztatta a finom holmit. Többször is megiramodott, de igyekeztem rövid pórázon tartani. Pár perc után már a merítőben pihegett a tükrös.

Ez a ponty a megkoronázása volt az amúgy is remek napnak. Az ilyen horgászatok alkalmával úgy bele tudok feledkezni a horgászatba, hogy nem figyelem az idő múlását. Hamar elszalad az a néhány óra! Így voltam ezzel most is, ideje volt befejezni mára. A pakoláson kívül, amit kevésbé szeretek, nem maradt más hátra, mint egy gyors fotó a zsákmányról és a visszaengedésük. Eredményes napot sikerült zárni. Amit elterveztem, sikerült is véghezvinni. Ugyan, csak egy pontyot sikerült szákba terelni, de most nem is ez volt a fő cél.

Szórakoztatóbb egy mozgalmas finom peca, mint a kemény botok mögött üldögélni.

Görbüljön!