Párszázas ajánlat 3.-rész – Plasztikfalók

Az alap ötletet, Lajos barátommal történt egyik közös horgászatunk adta. Egy új (más gyártóé) method etetőanyagot kevert be. Mindig megszaglászom, megnézem, mit kever, így össze tudom hasonlítani az én keverékemmel. Elmondása szerint az ára is kedvező. Néztem-néztem a bekevert eledelt és akkor jött az isteni szikra: „Tudom már mi lesz a következő rész témája!”

Na de térjünk vissza a saját dolgunkhoz. A method módszer egyre népszerűbb a horgászok körében, főleg azoknál, akik a „kocka” tavakat részesítik előnyben. Azoknak szeretnék ezúttal tippet adni, akik most kacsingatnak a módszer felé, de még nem biztosak a dolgukban, illetve azoknak, akik nem tudják „megfizetni” a drágább etetőanyagokat. A jól halasított vizeken ez a módszer a legcélravezetőbb a ponty megfogásához, szerintem. A bemutatásra váró keverék ugyanis igen univerzális. Hogy miért? Mert teret enged a felhasználó fantáziájának és kreativitásának. Ugyan én most csak egy lehetséges keveréket mutatok be, de számtalan variáció van. De nem is húzom tovább az időt, nézzük mit kotyvasztottam mára.

A keverék összetevői a következők voltak:

Az F2 ugyan nem method etetőanyag, de szerintem a szemcsemérete miatt tökéletesen meg fog felelni a célnak. A pellet őrleményt helyettesíthetjük hallisztel is, de figyeljünk a víz adagolásánál. A TOP MIX kínálatában lévő aromák közül kedvünkre válogathatunk, így számtalan variációt próbálhatunk ki. Az aromák igen tömények, így kis mennyiség is elegendő. Mi ez, ha nem pénztárcabarát kiszerelés?

A most használt aromán kívül, szeretnék még kettőt megemlíteni. Az első ugyan hideg vízre készült, de szerintem nyáron is működik. Ez az aroma a Hideg vízi aroma, ami már nekem többször bizonyította a csalogató hatását. A másik a Carp Specimen aroma, ami a felmelegedett vizekben kifejezetten ütős anyag.

A bekeverés is roppant egyszerű.

A víz mennyiségét tekintve körülbelül 1-1,5 résznyi vizet vesz fel a keverék. Ebbe a mennyiségbe számoljuk bele az aromát is! Ehhez a keverékhez célszerű több lépcsőben adagolni a vizet, így nem csomósodik, és nem kell áttörni. Ha mély (5-6 m) vízen horgászom, akkor sem keverem nedvesebbre. Inkább a megtöltött kosáron nyomok egy kicsit vizes kézzel. Legalább fél óra pihentetés szükséges a keveréknek, ezért aki a parton nem akar ennyit sem várni, az megkeverheti már otthon. A mennyiségeket szándékosan rész-ként írtam. Én egy 1/8-os limitedényt használok mérőeszközként, de kinek mi áll rendelkezésére.

Általában több fajta csalival a táskámban indulok horgászni, most mégis csak két kis dobozkát vittem magammal. Hogy mit rejtett a két doboz? Nem mást, mint gumikukoricát, abból is a lebegő változatot. Eléggé szkeptikus vagyok a mű dolgokkal kapcsolatban, de ez igen meggyőző eredményeket hozott. Eddig nem volt olyan víz, ahol ne tudtam volna vele halat fogni. Se íze, se illata nincs, mégis nagyon fogós. Az ok talán a forma lehet, ami már bele van kódolva az uszonyosokba. Na és persze az, hogy lebeg!

A csali felkínálását se bonyolítottam túl, egyszerűen felszúrtam egy csalitüskére. Egyszerű, gyors, jól tartja a csalit, egyszóval ideális ehhez a módszerhez. Horogelőkét monofil zsinórból készítem, nagyon ritkán használok fonott zsinórt. Vastagsága helyzettől függő, de 0,20-asnál nem használok vastagabbat. Lebegő csalikhoz talán ideálisabb lenne a fonott, de a monofil is tökéletesen megfelel. A horogkötésnél érdemes figyelni arra, hogy a kötés a horog hegy vonala alá érjen. Első látásra úgy tűnhet, hogy túl sok menetből áll a kötés, de a halat nem zavarja. És nem utolsó sorban így fog tökéletesen állni a csali a fenéken.

Sokszor felmerülő kérdés a horog és a csali közti távolság. Általában 1 cm távolságot hagyok, de ha nagyobb csalit használok, akár 2 cm-t is. A horog mérete is fontos dolog. Jelen esetben 12-es méretű horgot használtam. Márkát és fajtát szándékosan nem írnék, mert mindenki másra esküszik. A lényeg úgyis egy: meg kell találni a megfelelő méretet. Egy kicsi horog, ami nem akad rendesen, lehet ugyanolyan rossz választás, mint egy nagy húskampó.

Minden készen állt egy jó kis horgászathoz. Bíztam benne, hogy a pontyok is így gondolják majd. Alapozás nem szükséges ennél a módszernél, de a pontosságra azért törekedni kell. Az első két dobásom nem hozott eredményt, de a harmadik egy szép elhúzós kapásban teljesedett ki. Rövid tusa után ugyan meglépett őkelme, de bíztató jel volt a nap további részére nézve. A következő kapás sem váratott sokáig magára. A hal ezúttal is határozott botgörbítéssel adta tudtomra, hogy érdekli a plasztik falat.

Az első hal már megvolt, reméltem lesz folytatás is! Gyors töltés után, mehetett is vissza a szerelékem az előző helyre. A csali ugyanaz a kukorica maradt. Biztosan tartja a tüske, így ha nem veszítünk előkét, egy szemmel is végighorgászhatunk egy teljes napot. Következő kapásra is csak öt percet kellett várnom. Ez sem gondolkodott sokat, hogy felvegye-e a csalit. Derékba görbített bottal jelezte, hogy talán be kellene vágni. Nem is tétováztam, bevágtam. De a halam úgy döntött, nem kíváncsi rá, hogy ki van a zsinór túl végén, és gyors oldalazással próbált távolodni tőlem. Keményebbre vettem én is a figurát és igyekeztem magam felé terelgetni.

Megérkezett a második halam is. Jó kondiban vannak az itteni halak, konstatáltam. Következő kapásomra egy kicsivel több időt kellet várnom, de akcióban addig se volt hiány. Párom öccse, Isti volt soron a halfogásban. Jó volt hallgatni a szélben fütyülő zsinór hangját.

Lassan felpörögtek az események, egyik kapás jött a másik után. Nem volt ideje megszáradni a matracnak. Hol Isti vizezte össze, hol pedig én. Igazán jól szórakoztunk. A kapásokon kívül sem volt hiány látványban. A vízfelszínen lebegő amurok, a partszéli nádban fürdőző pontyok mind-mind szemet gyönyörködtető látvány volt.

Apropó matrac! Egyre több tavon kötelező tartozék lett, de sokan ennek ellenére sem használják. Vagy ha használják is, akkor is csak a nagyobb halak esetében. A kisebbek is megérdemlik a kíméletes bánásmódot, hiszen belőlük lesznek majd a nagyok. De kanyarodjunk vissza a horgászathoz! Ahogyan erősödött a szél, úgy lett egyre kevesebb pontyugrás a partszéli nádban, viszont a kapásra várás ideje jócskán lecsökkent. Voltak esetek, amikor még a zsinórt se tudtam megfeszíteni, már el is húzta. De szavak helyett most beszéljenek kicsit a képek:

Van egy kellék, amiről igen keveset lehet olvasni, pedig elengedhetetlen kelléke a pontyozásnak. Ez nem más, mint a merítőnyél! Most vannak, akik csak legyintenek: „Ugyan már! Bármilyen jó!” Hobbi célra lehet, de ha sokat használjuk, akkor érdemesebb egy jobbat beszerezni. Érezni fogjuk a különbséget! Nem szeretem a lógós, ormótlanul vastag nyeleket. Amikor kézbe vettem először a Vektort, egyből megtetszett. Tökéletesen passzol a kezemhez, karcsú, gyors, de nem is csoda, hisz verseny célokra lett fejlesztve, így bírja is a strapát. Tökéletes választás azoknak, akik nem egy évre terveznek.

Bő öt órás horgászat után a tálkám tartalma kezdett kiürülni. Már a doboz alját kapargattam, hogy egy búcsú hal erejéig vissza tudjam dobni a szereléket. A búcsúhal sem váratott magára sokáig. Az üres tálamat nézve belém hasított a tudat, hogy itt a vége mára. Ugyanakkor csalódásnak nyoma sem volt bennem, hisz sok pontyot sikerült fognunk.

Sajnos terítékfotóra nem kaptam engedélyt, így nem tudom nektek megmutatni mennyit is fogtam valójában, de higgyétek el, nem keveset. Egy gondolattal zárnám soraimat: Methodra fel!