Párszázas ajánlat 2. rész – Visszatértem!

Az elmúlt hetekben alig tudtam csak úgy, tét nélkül horgászni egyet. Így a hétvégére egy ilyen pecát terveztem. Az ominózus peca helyszínéül a Petörke víztározót választottam. Sokaknak ez a név nem mond semmit, de azoknak, akik részt vettek a Top Mix Superkupa első fordulóján, azoknak egy jó darabig emlékezetes marad. Igazi extrém verseny volt, széllel, hóval és minden földi jóval. Már a verseny alatt eldöntöttem, hogy ha jó idő lesz, visszatérek. Így is lett.
 

 

A versenyen pontyot kellett fogni, hogy jól szerepeljen az ember, de én most mégis a keszegnépséget szerettem volna riogatni. Szeretem az olyan vizeket, ahol vegyes összetételű a zsákmány, hiszen nem lehet tudni, hogy legközelebb mi veszi fel a csalit és így kicsit izgalmasabb a dolog.

Vasárnapra terveztem az akciót, de szombaton azért tartottam egy terepszemlét. Az infók szerint: „a sekélyben szépen eszik a hal”. Bíztatóan hangzott!

Másnap, úgy ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, „elaludtuk” a dolgot. Mire kiértünk a partra a szóba jöhető helyeket már elfoglalták. Aki korán kel…

Nem volt mit tenni, másik helyet kellett nézni. Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy leülök oda, ahol a versenyen is ültem. Nem volt éppen ideális, de, hogy Józsit idézzem: Most ezt kell megoldani!”

Gyors kipakolás után jöhetett az etetőanyag bekeverése. Az aznapra szánt keverékem a következőkből állt:

1 kg Economic Dévér

1 kg Economic Feeder

1 boboz csemegekukorica
 

 

A Dévér a dévéreknek és a karika keszegeknek, míg a Feeder a bodorkáknak kedvez. Mind a kettőt szerettem volna fogni, így úgy gondoltam, hogy ez ideális lesz. Amíg az etetőanyag felszívta a vizet, összeállítottam a szerelésemet és elrendeztem a horgászhelyemet. Nem bonyolítottam túl a dolgot, egy erőgumival kombinált szereléket állítottam össze. A gumi jól jöhet, ha beugrik egy-egy ponty. Nem terveztem 0,12-es előkénél vastagabbal horgászni, így jól jöhet még a plusz rugalmasság. Na meg gubancgátlóként is funkcionált.
 

 

Miután mindennel készen voltam, nekiláthattam végre az alapozásnak. Már nagyon bizsergett a tenyerem, hogy vajon mit ad majd a tó szelleme. Az alapozást 30 méter távolságra terveztem. Versenyen is adott keszeget ez a távolság. Kezdésnek 10 kosárnyi alapot gondoltam bejuttatni egy XL méretű kosárral. Amikor ez megvolt, egy 15 grammos kosárra cseréltem. Ha étvágyuknál lennének a fehérnépek, majd pár dobás erejéig visszacserélem – gondoltam. Semmiképpen nem akartam túletetni őket, csak fel akartam kelteni a figyelmüket, hogy egy víz alatti étterem nyílt a környéken.
 

 

A próbadobást követően kiakasztottam a zsinórt, de másként, mint általában szokás. A hagyományos, nem kerek, rugós klipszek megsérthetik ugyanis a zsinórt. Ennek kivédésére ajánlanék egy másik megoldást:
 

 

Kössünk erőgumiból egy gyűrűt, ami illeszkedik az orsó dobjára
 

 

Húzzuk fel a dobra,
 

 

Ez garantáltan zsinórkímélő, ráadásul, ha akkora halat akasztunk, ami már zsinórt kér, könnyebben kiakasztható. Miután ezzel is megvoltam, nekiláttam az alapozásnak. Ezt gyorsan végre is hajtottam, így kezdődhetett a horgászat.

 

 

Csalinak kezdésként szúnyoglárvát tettem fel. Ha van a környéken hal, akkor ennek biztosan nem tud majd ellenállni. Horognak egy nikkel színű 16-os méretű horgot választottam, aminek kellően vékony a húsa, így nem fakasztja ki a szúnyogot.
 

 

 

 

Az első óra eredménytelenül telt. Hát, ezt nem így terveztem! Még egy apró húzásom se volt. Ha már a szúnyogra sincs kapás, akkor nagy gond van – gondoltam. Mi lehet a probléma? A szerelékkel van a baj? Nem hinném! Vagy a horogelőke hosszával? De hosszabb előkével is ugyanaz volt az eredmény! Nemes egyszerűséggel, nincs a környéken hal – nyugtáztam magamban.
 

 

 

Körülbelül 15 méter távolságban egyre több bodorkát láttam fordulni a vízfelszínen. A helyzet megoldása a rövidebb távolság meghorgászása lesz – bíztattam magam. Alapozást ide már nem végeztem, inkább a „pár percenként újat dobok” taktikát ítéltem jobbnak. Egy kis kosár nem kelt akkora zajt, mintha újra alapoznék erre a távolságra.
 

 

Az első kosztosra nem kellet sokat várni, de nem tudtam értékesíteni a kapást. Következő kapásom is csak maszatolós volt. Kiszívta a szúnyogot. Ilyen finnyásak lennétek? Horogcsere mellett döntöttem. Egy piros színű 16-os horgot választottam, ez sokszor kihúzott már a csávából.
 

 

A hatás engem is meglepett! Nem telt el egy perc sem, máris egy határozott kapásnak vágtam be. Ennyit számított volna a szín és a formaváltás? Majd kiderül.
 

 

 

 

 

Ahogy haladt előre az idő, egyre több küsz jelent meg az új etetésem felett. Sok esetben már a becsapódás után elkapták a csalit, igen pörgőssé téve ezzel a horgászatot. A tizedik küsz után már kezdett nagyon zavarni a dolog.
 

 

 

 

Valamit változtatni kellett! Nem akartam ismét a szereléken változtatni, így először egy nehezebb kosarat gondoltam felakasztani, hogy gyorsabban húzza maga után a horgot. De ezt elvetettem, mert nem akartam a nagy csobbanással zavarni a halakat. Az előke hosszán sem akartam változtatni. Végül két módosítást is eszközöltem: 1. nagyobb csalira váltottam, 2. némi vizet adagoltam az etetőanyaghoz, hogy biztosan ne húzzon csíkot. Kosárba is kicsit nagyobb erővel nyomtam meg a tölteléket, de csak annyira, hogy aránylag gyorsan ki is oldódjon.
 

 

Két szem csontit fűztem a horogra, de nem volt rá érdeklődő. De még az egy szemre se. Nézzük akkor a pinkit! Kisvártatva egy cibálós kapás jelezte, hogy gazdára talált. Tettes egy kis bodorka volt.
 

 

 

Piros horog, piros csalival már kelendő volt. De kíváncsi voltam, hogy tényleg befolyásoló tényező lehet-e a horog színe. Ezért visszacseréltem a horgot, de a csali pinki maradt. Vártam, és vártam, és vártam… Fél órát szántam a dologra, de eredménytelűn zártam ezt az időt. Gyorsan vissza is került a piros horog. Van, amikor ilyen kis apróságon múlik a kapás kicsikarása. Ne legyünk lusták variálni, horgot kötni!

Kis idő elteltével az apróságok érdeklődése is megcsappant. Valamit megint ki kellett találni! Minden dobás előtt kevés csontit tettem még a kosárba. Hátha a nyüzsgő lárvák figyelemfelkeltőek lesznek. Így is lett.
 

 

Ami érdekes volt, mert horogra tűzve továbbra sem volt rá kapás. De ha ez kell, hát legyen!
 

 

 

 

Minden „nehézség” ellenére jól éreztem magam. Nem fogtam tonnaszám a halat, de nem is erről szól folyton a horgászat. Viszont újabb, és újabb tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Az ilyen természetes vizeken megszerzett tapasztalat aranyat ér! Van, amikor nem az a legnagyobb kihívás, hogy hogyan fogjunk sok halat, hanem, hogy egyáltalán fogjunk halat! A friss levegő is megtette a hatását, kezdtem éhes lenni. Párom is jelezte, hogy készen van az ebéd, így ideje volt befejezni mára!

Pakolás befejeztével nem volt más hátra, mint szabadon engedni a zsákmányt.
 

 

Szép volt ez a nap is! Nagyon szép környezetben töltöttem a napot, ez már önmagában is jó. Halat is fogtam, ez meg pláne jó! Minden finomszerelékes horgásznak csak ajánlani tudom ezt a tavat. Egy kihívássokkal teli víz, amit még meg kell fejteni. Én azon leszek!!!