Teszt egyik helyszínéül egy lakhelyemhez közeli víztározót választottam. Nevezetesen a Fehérvárcsurgói víztározót. A 150 hektáros tározó Székesfehérvártól 15 km-re fekszik, Mór irányában, festõi környezetben. Szép keszegállománnyal rendelkezik, így ideális tesztpálya.
Gyorsan elhelyezkedtem a kiválasztott helyen. Mire a pakolással végeztem, felerõsödött a szél, amit nagyon nem bántam. Csurgón, ha fúj az Északi szél, ?halszaga" lesz a víznek, amely az esetek nagy részében eredményes horgászatot ígér.
Az etetõanyagot már két napja bekevertem. Azt tapasztaltam, hogy ez a keverék jobban mûködik, ha összeérnek az ízek. A képeken látható keverés már egy következõ horgászatra történt. Ennyi ?csalást" nézzetek el nekem! Keverék 1 kg Winner dévérbõl és 20-20 dkg halibut pellet õrleménybõl és fehér hallisztbõl állt.
A hallisztet és a pellet õrleményt elõször szárazon összekeverjük...
...majd hozzákeverjük az etetõanyagot.
A nedvesítést több lépcsõben végeztem, de a végleges állagot a horgászat elõtt állítottam be. Ha megfelelõen végezzük a nedvesítést, áttörést nem igényel a keverékünk. Etetés elõtt 1 kg löszös agyagot, kendermagot és csemegekukoricát kevertem még hozzá. Ezek hozzáadása után újabb nedvesítés következett.
Áttörést nem igényel
Kellõen tapadós lett, de kellett is a vízmélység (2,5-3 m) és a felszínem hemzsegõ küszök miatt. Nem volt szabad szétesnie a vízfelszínen, mert a küsz egybõl rárontott a csalira. Küszök jelenlétét mi sem bizonyította jobban, mint a kosár becsapódása utáni balinrablások. Az így kapott 2,5 kg etetõanyag bõven elegendõ egy 3-4 órás horgászatra. A másik ok, amiért nem kevertem többet, mert a minõség miatti fogósságára voltam kíváncsi és nem a mennyiségire.
Essen néhány szó a felszerelésrõl. A meghorgászandó távolság nem igényel erõs felszerelést. Elegendõ egy picker vagy egy light feeder bot. A szél miatt a picker nem jöhetett szóba. Egy 3,60-as light feedert szereltem össze, rajta egy 40-es elsõfékes orsóval. Fõzsinórnak 0,20-ast használtam. Ez már kellõen strapabíró, bírja a gyakori dobásokat. Horogelõkének 0,12-0,14-es zsinórt akasztottam be a gyorskapocsba. A fõzsinór és az elõke között nagy a méretkülönbség, de a lágy bot miatt ez nem okoz gondot. Meg amúgy is kikapcsolt visszaforgás gátlóval fárasztok. Ha rutinosak vagyunk, akkor az összes fékbeállítás a mutatóujjunkban van J. Szerelékem egy duplahurkos végszerelék volt.
Ezt 0,28-as zsinórból készítettem. Annyi trükk volt benne, hogy a kisebbik hurkot, amire az elõke kerül, hosszabbra kötöttem, mint az etetõkosár. Így a 0,28-as zsinór, a merevsége miatt gubancgátlóként is funkcionál. Ebbe még belehurkoltam egy match gyorskapcsos forgót, ami egyszerûvé és gyorsabbá teszi az elõkecserét. Az elõke hosszát 40 és 100 cm között - a halak kapókedve szerint - változtattam. Úgy variáltam, hogy ha hosszabbra volt szükség egy normál 0,16-os zsinórból kötöttem egy toldást és ebbe hurkoltam az elõkét. Így spórolni is lehet a drágább elõkezsinórral. Hozzátenném, hogy ezt nem én találtam ki. Nem szégyen másoktól ellesni dolgokat. Sõt, kell is, ha eredményesebbek akarunk lenni. Ami a horog méretét illeti, 14-est és 16-ost használtam. Márkát nem írnék, mert úgyis másra esküszik mindenki.
Élõ anyagot az alapozó etetésbe nem tettem. Az etetést 30 méterre 6 kiakasztott zsinór klipszes dobással végeztem el. A taktikám az volt, hogy inkább többször etetek mintsem jóllakassam az uszonyosokat. Az etetés elõtt érdemes egy-két dobást elvégezni üres kosárral és úgy kiakasztani a zsinórt. Ennek igazán akkor van jelentõsége, ha idõközben változnak a szélviszonyok. Így biztosan el tudunk majd dobni az etetésig. Inkább közelre pontosan, mint távolra szétszórva!
Horgászat során a dobások elõtt kevés bábot és csontit kevertem az etetõanyaghoz. Így a keverék biztosan nem szárítja ki a bábot.
Apropó báb! Az átlag horgász nem használja. Rosszul teszi! Bevallom, én is csak ebben az évben kezdtem el vele komolyabban foglalkozni. Lehet, hogy macerás és idõigényes a báboztatás, de nagyon megéri. Lehet ugyan a horgászboltokban kapni, de a minõsége igen kétséges, az áráról nem is beszélve. Fontos, hogy csak a jó minõségû csonti alkalmas báboztatásra. A döglött és rothadásnak indult csontit okvetlenül távolítsuk el!
Alapozás után nem kellet sokat várni az elsõ kapásra. Apró pöccintés után határozott húzós kapással jelentkezett az elsõ keszeg. A következõ, még a kosár fenékre érése elõtt elkapta a csalit. A 3. kapás is rögtön jelentkezett, még a bot a kezemben volt.
Csali kezdetben 4-5 szúnyog és egy szem csonti volt.
Ez a csalikombináció pillanatok alatt éhes szájra talált. Hogy esély legyen nagyobbat fogni, bábra váltottam. Így már egy-két percet kihúztam kapás nélkül.
Egy hirtelen rántásszerû kapásnak vágtam be. Akasztás után éreztem, hogy ez nem dévér lesz. A tettes egy gyönyörû bodorka volt. 4 szem báb csábította el.
Báb is jól mûködött egy darabig. Pár pöccintõs kapás után 10 perces csend következett. Elfogyhatott az etetõanyag? Vagy nagyobb hal érkezett? Itt volt az ideje, hogy nagyobbra cseréljem a kosarat. Néhány dobás után ismét kapás jelentkezett.
A horgászat elején egy 20 grammos...
... késõbb egy 30 grammos kosarat használtam.
Kapás-bevágás, de üresen tekertem ki a szereléket. Horgon csak egy kettéroppantott báb darabja fityegett. 10 cm-rel megtoldottam az elõkét és egybõl akadt. Következõnek egy maszatolós kapásnak vágtam be, de akadás nélkül tekertem ki. Nincs meg a horog. Hmm, ez vajon mi lehetett? Elõkecsere, horogra két szál giliszta és mehet is vissza.
A gilisztát határozott kapással hálálták meg az uszonyosok.
A ritka pillanatok egyike, amikor nem volt kapás,
de ez nem tartott sokáig.
Remekül szórakoztam. A horgászatba belefeledkezve észre sem vettem, hogy kiürült a vödröm. Idõközben a szél is csillapodott, ideje volt befejezni mára. Egy gyors fotó a zsákmányról és úszhattak is tovább.
Engem meggyõzött az etetõanyag fogóssága. Próbáljátok ki ti is!
Írta: Dávid Szabolcs
Fotó: Rideg Ferenc
