Berántottam a motort és elindultam fölfelé. A horgászhelyem kb. 8 km-re volt, útközben megreggeliztem és élveztem a késõõszi nap bágyadt sugarait.
A víz tiszta, zöld és alacsony
A tetthelyre érve elõször bekapcsoltam a radart, bár erre csak azért került sor, hogy készítsek a fenékrõl néhány képet, mert egyébként ismerem az alját. De szeretném megmutatni az olvasóknak is, hátha egyszer hasznát veszik.
A vízmélység 5,4 méter és látszik az a szép nagy akadó (tuskó) is az alján, mellette a hallal.
Tovább haladva fenék emelkedik, de itt már látszik a következõ, majd az azt követõ tuskó is.
Ezek az akadók olyan 10 méterre vannak a parttól, ezért a csónak orrát kihúztam a kõre, így a 7 méteres boloval pontosan az akadók közé tudtam horgászni.
Horgászhelyem
A vízre nézve lehet látni a hely fölötti víz alatti kövezést, ahogy megtöri a sodrást.
A fodrozódó víz mutatja a víz alatti kövezést. Szinte a vízre van írva nagybetûkkel: ?PONTYOK"
Az etetõm a szokásos dunai, amikor a ponty a célhal: a Sárga Ponty. Ez még nem hagyott cserben, amikor a közelben potykák voltak.
Sárga Pontyos etetõ, kaviccsal nehezítve. Hozzá egy kis konzerv kukorica és az epres Magic Corn.
A felszerelés is a szokásos, Severe bolognai, 0,20-as FUJITSU zsinór, 40 gr ólom, egy kis mûanyag úszó a zsinórra rögzítve szelepgumival, 8-as Gamakatsu horog.
A szerelés az etetéshez beállítva.
Etetés elõtt egy kicsit körbe tapogattam a tuskókat, majd a legígéretesebb helyre bedobtam 8 gombócot alapnak. Elõször gébekre számítottam, de azok valahova eltûntek. Talán 30 perc telt el, amikor az elsõ beleúszás jelezte, nagyobb hal érdeklõdik az etetõanyag iránt. Megemeltem a csalit, hogy észre vegye és szépen visszatettem. A következõ percben határozott kapás, majd egy ivadék pontyocska, olyan másfeles. Postafordultával visszaküldtem a mamájához.
A következõ kapásra talán, ha öt percet kellett várni. Bevágás után leragadt a bot, majd lassan elindult. Tudtam, hogy ez a potyesz már jelentõsebb súlyt képvisel, mert ezt azért érezni lehet.
A továbbiakban beszéljenek a képek:
A folyásból a part felé kormányozva, mintegy 10 perc után mutatta meg magát elõször.
Csak lassan tudtam a csónakhoz húzni.
A pontyarc, ahogy méltatlankodva kinéz a vízbõl.
Aztán visszafordulva megmutatja hibátlan aranyló testét.
A szákban egész kicsinek tûnik.
Csak a csónakba emelve látszik a gömbölyded formája.
A ?kis duci-faros" 5,24 kg-ot nyomott.
Néhány gombócot rászórtam, majd átbotorkáltam a köveken a fölöttem mintegy 200 m-re horgászó Martin Janihoz, aki reggel óta faggatta a vizet, nem is eredménytelenül.
Martin János és zsákmánya: ponty, márna és dévérek.
Rövid szomszédolás után visszatértem a csónakomba és ami ezután következett, arra mondják: ?eldorádó", vagy ?pontydorádó".
Szinte a berakást követõen azonnal kapás és fárasztás.
Ez a ?nagy testvér" is 4 fölötti, ahogy a megjelenésébõl ítéltem.
A legszebb pillanatok egyike, amikor a horgász megpillantja a zsákmányt.
Még itt is az etetõanyag felé fordul.
Makulátlanul egészséges, hibátlan, közel ötös tõponty.
Az idõ is bírja, én is kitartok.
A következõ is öt körüli, mintha egyívásúak lennének, gyönyörû élénk színekkel. Hol van ehhez egy balatoni ponty!?
Nézzék ezt a szép farokúszót. Ilyenkor sajnálom (na, nem nagyon) a mûanyagtavakra járó horgászokat.
Azonban az ötödik, a záró pontyom farokúszójának egy darabját elvitte valami ragadozó még kis korában. Úgy látszik ez nem vetette vissza, mert makk egészségesen 4,96 kg-ot mutatott a mérlegen.
Így néz ki egy ponty-hármas, melyet a menyhalazni érkezõ Martin Gabi örökített meg.
Térdre ereszkedve adom meg a tiszteletet a zsákmánynak.
A Duna megint bizonyított, hogy vannak még szép halai és ezt meg is mutatta. Nekem "csak" annyi dolgom volt, hogy megfogjam azokat és megmutassam Önöknek is.
Papp József
