Ez az egyszerûnek tûnõ cél, nem is olyan könnyû, de hát semmi sem egyszerû, kitartás és idõ. Élesen él bennem az emlékkép, mikor szinte csak gébezni jártam ki a Dunára, talán az az idõszak volt a legnehezebb, hogy ne lépjek vissza a pontyok világába, ne a ?nemmozgótestek" vásárlása fogyassza a pénztárcám.
Nesze neked finomszerelék.
Egy ?reklámszagú" (pedig nem béreltek fel erre, önkéntes vagyok) írást azzal indítani, hogy a Dunán nem a legfontosabb szempont az etetõanyag minõsége, bátorság. Helyén kezelve, arra célzok, ami etetõanyag lent marad fenéken, szinte biztosan alkalmas valamilyen szinten a dunai próbálkozásra. De megmagyarázom, ahogy én látom. Azt gondolom, ha van egy jó helyünk és egy profin betanult technikánk, nagy meglepetések nem érhetnek. Pontos horgászattal, odafigyeléssel, kreatív hozzáállással, a betliket szinte elkerülhetjük. Aki sokat jár a Dunára, nagyjából sejti, mire érdemes próbálkozni, ismeri a halak kapását, az elsõ halból jósol, látja a tutit. Sejti a vizet. Ha bármelyik gyártó leültetne tesztelni, tudnék választani etetõanyagot, amivel jókor jó helyen, szinte biztosan értékelhetõt varázsolnék ki a vízbõl. A Duna lakói szeretnek enni, fõleg ha olyat találnak, ami nekik tetszõ illatban, állagban, ízben. Egy alap etetõanyagról is lehetne írni hangzatos szövegelést, pedig a kulcs abban rejlene, hogy mennyi csonti fogyott el közben. Meg tudjuk változtatni az etetõanyag tudását egy decinyi aromával, meg tudjuk változtatni egy marék búza hozzáadásával. Jönnek majd a halak is, valamilyen szinten. Egy etetõanyagot az különbözteti meg egy másiktól, képes-e jobban megtartani a halat, nagyobb biztonságot ad a fogyasztáshoz, a nagyobb testû halakat is ámulatba ejti. Ezt tudja a ?Lájk". Akkor is dolgozik, ha csak a hal farka véletlen megcsapja a szélét az etetési sávnak, robbannak az apró szemek, majd visszaülnek. Az illata pedig odarántja a félõs nagyobbakat is.
Örülök neked.
Ez eddig rendben is van. De hogyan tovább, ha semmi sem adja a halat? Egyik kedvenc trükköm halott Dunán, hogy egy teljesen más feladatra szánt etetõanyagot is bekeverek. Ez nem más, mint a Winner Ponty-Kárász Match. Leírása elgondolkodtató.
? Erõsen sárga, az aljzattól mindenképpen erõsen elütõ színû, kellemes, kicsit süteményes, édes, nem aromázott illatú etetõanyag.
6,25 dl/kg vízzel kell bekeverni, így jól tapadó, homogén etetõanyagot kapunk, melyben minden egyes szemcse jól kivehetõ, mégis könnyedén, egy nyomással gombócozható, könnyedén kezelhetõ, nagy terhelhetõségü, minimális mennyiségû visszaszálló szemcsével.
Okkeres színe igen jól tartja magát, nem fakul ki, hosszútávon is szép sárga színû marad. Jellegzetesen finom illata a vízbõl kivéve is érezhetõ.
Úgynevezett egynyomásos etetõanyag. Jó a tapadási készsége, sok élõ és szemes anyagot tud szállítani. Könnyen megnyomható, ugyanakkor szépen és gyorsan bomlik a vízfenéken.
A tapadási és bontási mutatói is kiválóak. Ha a szemcsék kellõen vannak nedvesítve, akkor kiterül a fenéken, és onnan nem mozdul sehová.
Javasoljuk spiccbotos, rakósbotos, matchbotos és versenyhorgászathoz is, amikor a célhal a kárász és a ponty."
Változtatás.
A paduc is elcsábul.
Amikor leáll a Duna, a kosárba belerakom a ?Lájkot", csonti, majd Winner a lezárás. Döbbenetes a hatása, szinte azonnal hozza a halat. Viszont ha eszik a Dunán a hal, nem mûködik. Érdekes dolgok ezek, de ha rájön az ember, mindig csordogál a csapon a víz.
A tapasztalás segíti az etetõanyagot is a munkájában, összeadódnak a tutik. A feedereseknek javaslom, térjenek át a nagykosaras etetésre, zsinórjelöléssel, ha unják a hajókat. Elég nehéz kimondani azt (de ki kell), a fene nagy 10 kilós etetések semmit sem érnek, ha nem vagyunk hajszálpontosak, és ha hajók vannak. Inkább 2 kiló minõségi etetõanyag kosárral, pontosan. Tudnunk kell, mikor lebegtetünk, azt is milyen színnel tesszük. Néha egészben kell a csemegekukorica, néha széttrancsírozom. Néha 4-be vágok epres kukoricát adaléknak, macerás, de vannak szituációk, mikor csak ez változtatja meg a haltalan idõszakot. Ha esõben horgászom, nem számitok márnára, máris finomabb szerelékkel kergetem a halakat.
Esõben is imádok itt lenni.
Ha semmit sem árul el a vízállás, a felszín, az idõjárás, nem ugrálnak halak, akkor is tehetünk néhány dolgot. Két- három marék etetõanyagot szórjunk be a lábunk elé. A ?snegók" érkezése vagy távol maradása egyfajta infó. Amennyiben nem jelentkeznek, jó eséllyel a pickerezés kishalas peca lesz, a feeder fogja adni a jobb halakat. Amennyiben gyorsan megjelennek, a feedert sem kell kidobni a világból. Ha erõs a vízhozam, a hosszú vékony elõke is túljátszhatja a szerepét, a horog fölé 10 centivel egy apró sörétólom, máris megzabolázza a rakoncátlant, de ha ez nem ?segít", rövidítsük az elõkét.
Bármi jöhet.
Vagy maradhat távol.
A lényeg az élmény....
... mehetsz vissza.
Néha elég meghúznunk a fõzsinórt, majd elengedni, lesz foganatja. Néha kell a 120 centiméteres elõke,16-os horog, 2 szem csonti. Mindezek mellett, néha csak a türelem segít.
Ezt a pár sort azoknak írtam le, akik privátban érdeklõdnek a ?helyem" felõl. Titkok nincsenek, csak apró különbségek, ne az én helyemet keresd, ismerd meg a tiedet.
Nem hiszek már abban, hogy egy adott szakasz üres, vagyis haltalan. Azt mindenki tudja, a márnák idõrendben élnek. Ez vonatkozik a paducra is. A 2-3 órás hajnali peca, nem biztos, hogy elég információt ad a megfogható halakról.
Ponty is beeshet.
Márna is. Idén 4 márnából 3 beteg szájjal jött partra.
Kukucs!
Összegezve a vélt és valós dolgokat. Horgászni kell, sokat. Ingyen nem kapja meg senki a halak bizalmát, tenni kell a kegyeikért.
Tmpgenc
