Az etetõt szokás szerint otthon kevertem be, jó, ha a szemcsék magukba szívják a vizet, mert nehezebben sodródnak el, meg aztán a vízparton sem kell szórakozni vele.
A jól bevált recept paduchoz, jászhoz: 2 kg Folyóvízi Sajtos + 1 kg River Crysalis + 2 kg Kavics
Dézsába öntve és egy kis kukoricával megspékelve.
Bekeverés után. Jól tapad, nehéz, elég lassan oldódik, sajtos-crysaliszos, pont amilyennek lennie kell.
A Duna partra érve kellemes meglepetés ért. Talán még emlékeznek, tavaly a dunaföldvári Duna parton lerakott szeméthegyekrõl jelent meg egy írásom, ami elég nagy port vert föl. Valószínû, ennek eredménye képen (legalább is remélem, volt közöm hozzá), szép, rendezett környezet fogadott. Ezennel megköszönöm a polgármester asszonynak, aki annak idején elég kelletlen sorokkal köszönte meg munkásságomat, hogy rendet csináltak.
Fákat ültettek a parton.
Mountain Bike pályát kezdtek építeni a kerekeseknek.
A szemetet elhordták és rendbe tették a partot.
Még egyszer, köszönet érte.
Most pedig folytassuk a horgászattal. Az ártéri fák közt autóztam a megszokott helyemhez.
Elég közel tudok állni a helyhez.
Felszerelésem még az autóban.
Az autóból kiszállva olyan szúnyoginvázió fogadott, amilyenre nem számítottam. Tudtam, hogy sok szúnyog van, na de ennyi!
Rövidnadrágban, pólóban érkeztem, de bölcsen, hosszúnadrág és pulóver is volt az autóban. Igaz, az esti hideg miatt tettem be, de most majd jó lesz a szúnyogok ellen is. Legalább is azt hittem.
Amilyen gyorsan csak lehetett, mert hát a szúnyogok siettettek, lepakoltam a ládámat, összeraktam a botot és a felszerelés, majd bemértem a vizet. Ez kb. két deci vérembe került.
Csendélet ládával, és ha hallható lenne, erõs szúnyogdöngéssel.
Még volt annyi erõm és türelmem, hogy térdig a vízben állva, legalább a lábamat ne csípjék, bedobtam 10 gombócot alapnak. Ezután magamra vettem minden fellelhetõ ruhámat és horgászni kezdtem. 8 grammos ATTY úszómat 80 centi úsztatás után ütötte el az elsõ paduc. A következõ berakás is halat adott, jászt.
Ekkor fölálltam és befújtam magam szúnyogriasztóval.
Top szettet cseréltem és az új CRALUSSO-t, a SHARK-ot kezdtem próbálni. Az etetésen nyüzsgött a hal, úgy hogy most sem sikerült végigúsztatni, egy ilyenkor ritka vendég, leánykoncér kapta el a csalit.
SHARK munkában.
Leánykoncér a horgon.
Ezután ismét befújtam magam riasztóval és rátoltam az etetésre két gombóc ragasztott csontit és két gombóc etetõt.
A ragasztott csonti mindig hatásos tud lenni, ha jászról, paducról van szó.
A halakat nem zavarta a szúnyogriasztó, pedig volt a kezemen bõven. Jöttek a jászok, egyik a másik után és eszembe jutott a kis dalocska, amit Heimann Józsi dudorászott egyik horgászversenyen, bosszantva a szomszédait: ?Jönnek a jászok, vígan dudorászok !"
?Jönnek a jászok...
... vígan dudorászok!"
Kiló fölötti is akadt néhány.
Aztán egy paduc tisztelt meg látogatásával.
Oldalán jól látható a kormorán csõrének a nyoma.
Ezt a kétfajta úszót használtam váltogatva. Eredményességben nem volt különbség köztük.
A szúnyoghelyzet közben fokozódott. Tízpercenként fújtam-kentem magamat riasztóval, de attól, hogy nem férnek hozzám, csak dühösebbek lettek. Szerintem riasztották társaikat is és vészjósló, dühös felhõben keringtek körülöttem. Ha véletlenül megtöröltem egy-egy hal után a kezemet, azt azonnal ellepték. Újra kentem, de ahova nem jutott, például az órám fém csatja alá, azt azonnal megtámadták. Az óra csatja közti réseken szívták a véremet. A zoknimat is levettem és beáztattam szúnyogriasztóba, de ez is csak rövid ideig volt hatásos. A riasztó olyan vastagon volt rajtam, hogy szinte csöpögött és már az is csípett. De egy-egy kenés csak néhány percig volt hatásos. Ahogy egy kicsit is elment az illata, azonnal jöttek a szúnygok és két vérszívás közt desszertként nyalogatták azt.
Aztán új taktikát eszeltek ki. Jöttek a kamikaze szúnygok. Ezek, olyan egy méter távolságból kiszemelték bekent, de fedetlen testrészemet, majd ahogy a rajzfilmekben látni szoktuk, fullánkjukat elõretartva, levegõt kifújva, lábukat hátra hajtva, ezerrel támadtak. Átütve a szúnyogriasztó réteget, azonnal mélyvénásan voltak és azzal a lendülettel már szívtak is. A horgászatom megfelelt egy komolyabb véradásnak.
A csali rendes vezetésérõl szó sem lehetett, mert egy-egy leúsztatás közben néhány tucat szúnyogot kellett agyonütni és a szemem elõl elhessegetni. Fárasztás közben hasonló volt a helyzet.
Mindamellett szépen jött a hal.
A közel kilós karika is befért a jászok közé.
Ahogy a bandanagy fordul. Közel kettes jász a horgon.
Végigéri a ládám stégjét.
Alig érem át a tarkóját.
Délután 6 óra volt, amikor feladtam a küzdelmet a vérszívók ellen. Sietve összepakoltam, és megmaradt porhüvelyemet felvonszolva az autóhoz, készítettem két képet a halakról.
A zsákmány, ami ugyan elég rosszul látszik, de a szúnyogok miatt többre nem voltam képes.
A teríték. A haltartó keret 45 cm-es, ehhez lehet viszonyítani.
Az autó is tele lett szúnyoggal. Ültek az ablakban, mint fecskék a villanydróton. A rendes útra kiérve aztán 160-as tempónál lehúztam az ablakokat. Ez segített megszabadulni tõlük.
Igazából jó, sokhalas horgászat volt, melynek igazi élvezetét a vérszívók lehetetlenné tették. Remélem a szárazság elviszi majd õket és kevésbé lesz kellemetlen jelenlétük. Akik pedig felveszik velük a harcot, jó, sokhalas horgászatokra számíthatnak.
Papp József
