Kaptam magam, és a szombat hajnal már ott ért engem is a Vajas partján.
Aki ismeri Martin Gabit, tudja, hogy nem kell neki egy kis kópéságért a szomszédba menni. Rögtön megérkezésünkkor sürgetett, hogy gyorsan pakoljak le, tegyem le gyorsan a ládát, mert mutatni akar valamit. Hát meg is mutatta: ?Feri! Arra van a víz!"
Arra van a víz!
Örültem neki, hisz, mégiscsak tényleg víz volt, nem fagyott be, csak egy kicsit a széle. Kezdési alapnak ez már jó volt.
Halat persze én nem láttam. Nem is pötyögött, nem mozgott semmi, de azt mondta, ne aggódjak, itt lesz hal.
Miközben helyezkedtem, rendezgettem, látom ám, hogy elõhúz a csizmájából egy vizesflakont, amit nem nagyon értettem. Én arra tippeltem, hogy így, a ?szigetelés" miatt nem fagy meg az innivaló. De persze hamar kiderült, hogy rosszul gondolom. Ez egy csizmamelegítõ, amit zseniális ötletnek tartok. Forró vizet tesz a pillepack-ba, és mire a vízpartra ér, kellemesen felmelegszik belülrõl a csizmája. Abszolút komfortosan tud a vízparton belebújni, hiszen vezetni ebben a nagy lábbeliben nem tud, és így a lábának mindig meleg érzete van.
Öltözködés után természetesen további instrukciókat is kaptam. Miszerint merre találhatóak a gödrök, miként tegyem le a csalit, és egyéb csupa olyan információt, amit egy helyismerettel rendelkezõtõl mindig szívesen vesz az ember.
Elhelyezkedést és vízmérést követõen készítettük el az etetõanyagot, aminél akadt egy kis dilemmánk. Én erõltettem volna az Xtasy Dévér-t, mint kedvenc etetõanyagomat, amit nagy elõszeretettel használok szinte mindenhol, majd' minden körülmények között. Õ meg gyõzködött, hogy jó a Téli Keszeg is, hiszen az ebben található fekete szemcsék jót tesznek, mivel a sötét vízfenékkel megegyezõ homogén etetõanyag sokszor hasznosabb. Végül, ki-ki a magának tetszõt választotta.
Én a sötétítés és a nehezítés érdekében tettem hozzá barna agyagot, amirõl úgy gondolom, hogy mindig jót tesz az etetõanyagnak. Fenéken tartja, és sokkal szebben terül ki a kaja ha föld van benne.
Barna agyagot kevertem hozzá.
Ezen fölül, mint szinte minden õszi-téli hideg vizes horgászatkor, apró magokat használtam. Ezúttal repcét.
Valamint Gábor javaslatára tettem bele néhány marék kukoricát is. Mivel az õ állítása szerint nem ritka az, hogy bejönnek a pontyok is.
A pontosság miatt, és a zajongás elkerülésének érdekében az alapozást is kupakkal raktuk be. Nem kellett nagyon sokat dolgozni vele, 6-8 gombóc bejuttatása elég volt erre.
Alapozási elõkészületek
Ezek után már csak csalizni kellett. Nagy meglepetésemre Gábor elõkapott egy dobozt, amibõl szép kényelmesen nekiállt tûzni a szúnyoglárvát. Kerekedett a szemem rendesen. Azt mondta, hogy neki mindig van elrakva télire, bár sajnos már a végét járja az õ készlete is. Vízben, hûtõszekrényben tárolja, és naponta többször átmászatja, amirõl én azt gondolom, hogy egy rettentõ macera dolog, viszont januárban is tûzõszúnyoggal tud horgászni.
Ehhez persze elég nagy mennyiségû szúnyoglárva télire való elspájzolása szükséges, mivel egy idõ után hatványozott mértékben kezd pusztulni az állomány. Fölajánlotta ugyan, hogy csalizzak az övébõl, de nem fogadtam el. Láttam, hogy neki sincs sok, épp csak elegendõ erre a pecára. Meg, én is készültem, volt nálam gumiszúnyog. Az enyém ugyan nem annyira fogós, mint az övé, viszont ha megbolondítom egy-két csontival és/vagy pinkivel, amik mozognak, akkor be lehet velük csapni a halat. Ez általában így fogósabb, mint csak pinkivel csalizni, de persze volt rá eset, hogy ez az állítás nem bizonyult igaznak. Mivel itt szúnyoglárvával csaliznak, ahhoz vannak szokva a halak, így ezzel a kombinációval próbálkoztam. A késõbbi eredmények megmutatták, hogy valóban jó választás volt ez, de azért Gábor élõ szúnyoglárvájával nem tudtam felvenni a versenyt, õ több halat fogott.
Takarózgathatnék, hogy hát igen, Gábornak elõnyt jelentett a helyismeret, a tapasztalat, az élõ szúnyog, meg el is molyoltam az idõt a szerelékkel. Finom horgászattal, láncólmozással akartam megoldani a problémát.
Gábor sokkal egyszerûbben állt hozzá. Összehúzott, lefektetett szerelékkel várta ki a kapást. Amíg én erre rájöttem addig is jócskán telt az idõ. Ami mind-mind Gábor malmára hajtotta a vizet. Mit tagadjam, rendesen rám vert. Na meg a kísérletezgetés. Mert pontosan megmondta nekem, hogy hová tegyem a horgot, majd ott a gödörben fogják elvenni a halak a csalit. De én azért próbálgattam úsztatni, hiszen egy kicsit folyik ez a víz, és nekem az úsztatás az szívem csücske. Fogtam is így néhány hínárszálat, ezt, azt, amazt, mire megfogtam az elsõ jó kárászomat. De addigra Gabi már a harmadik-negyedik dévérjénél járt.
Azért komoly panaszkodásra nincsen okom, hiszen én is fogtam jócskán halat, dévért, kárászt, mindenféle vegyes halat, nagyon jól éreztem magam egész délelõtt.
Szépen fogtam, jól éreztem magam.
Dél, 1 óra felé közeledve egyre érezhetõbbé vált, hogy azért csak január van, egyre harapósabb az idõ, meg is éheztem, így indítványoztam, hogy menjünk el enni. Tudott is ajánlani a közelben egy jó éttermet. A cuccot is itt lehet hagyni, mivel a többi spori vigyáz rá, megbízható, régi cimborák. Elõtte még lefotóztuk, és szabadon engedtük a halakat. Le is mérlegeltük a zsákmányt, ami összesen közel 8 kg-ot taksált. Én azt gondolom, hogy egy délelõtti horgászat alatt, januárban, természetes vízen 8 kg halat fogni teljesen rendjén való dolog. Elégedettek lehetünk vele.
De Gabinak csak ott bujkált még a füle mögött a kisördög, aki azt súgta, hogy a nagyobb halak még nem kerültek elõ, azok biztos most fognak még ezután érkezni, õ bizony beteszi még egyszer a botot.
Mondtam neki már horgászat közben, hogy ne használjon olyan vastag elõkét, mert nekem meggyõzõdésem, hogy a vékonyabbat hamarabb veszi el a hal, de õ állította, hogy kell az a 12-es elõke! Kell az! Délelõtti eredményessége végül is õt igazolta, a halak nem voltak finnyásak a vastag elõkére.
Tehát õ berakta a botot, míg én az enyémet csomagoltam össze. Látom, egyszer csak bevág. ?AHAAA!" - mondta. Nyúlt a gumija rendesen, csak fárasztott, csak fárasztott, míg a végén kirámolt egy olyan bõ 4 kg körüli pontyot. Egész nap erre várt.
Mit mondjak, tudta mit lehet fogni a saját vizén. Gyönyörû, egészséges példány volt, ezúton is csak gratulálni tudok hozzá!
Ezután végre tényleg elmentünk, ettünk egy jót, majd összepakoltunk, és hazamentem.
Gyulai Ferenc
