Az idei vízállás eddig nem kedvezett a horgászatnak, viszont nagyon jó lett az ívás. A nyári amur vadászatot nekem is el kellett hagyni a magas víz miatt, továbbá, mert a tavalyi helyemen kotorják a medret. Ezért úgy döntöttem, az idén a pontyokat veszem üldözõbe.
Dunán pontyot igazából augusztus közepétõl november közepéig érdemes keresni. Nem mondom, néha más idõszakban is belebotlunk, de az igazi a szeptember, október hónap.
Kicsit talán türelmetlenül, augusztus végén kezdtem el az etetést. Ehhez gondosan kell helyet választani, mert ponty nem terem mindenhol. A csónak megkönnyíti a dolgomat, de nem feltétlenül szükséges, úgy hogy sima földön járó horgász is tud hasonló helyet találni.
A hely gyors elérhetõsége miatt közvetlenül Paks fölött néztem ki egy helyet.
Paks látképe a helyemrõl.
A kinézett hely egy régi kövezés alatti agyagzátony oldala, amely eléggé kagylós, vékony és kemény agyagréteggel borított.
Kövezések alatt a Duna elõbb-utóbb zátonyt, szigetet épít, amelyeken megtelepszik a fûz, remek ívóhelyet biztosítva ezzel a halaknak.
Amikor a helyet készítettem, a víz még kissé magas volt, így a fûzsuhángok töve még vízben volt.
Az agyagzátony elõtt a víz csak igen lassan áramlott. A vízfelszín töréseibõl a fenék törésére is lehet következtetni. Ilyen helyen jól meg lehet figyelni, hogy a víz két sebességgel áramlik. A törés elõtt lassabban, mögötte gyorsabban. Ezt az elvágó vizet kell megkeresni és etetni.
Radarral is meggyõzõdtem elgondolásom helyességérõl.
Piros nyíllal jelöltem a meredek törés alját, ahova etetni és horgászni kell.
Az etetõbóját, ami egy kétliteres flakon, damillal egy kõhöz rögzítve erre a pontra tettem le, majd kiálltam a parthoz.
A meder szerkezetérõl a parton is tájékozódhatunk. Jól látható az agyagos partszél.
A cikk kedvéért a mederbõl, a bója mellõl is hoztam fel egy kis fenékmintát. Ez egyébként nem szokásom, ettõl óvatosabb vagyok és nem is ajánlom senkinek.
A parton az irtást a helyi horgászok csinálták, magas vízállásnál ide állnak be horgászni. Én az egyik ilyen irtás elé álltam be, itt készítettem el horgászállásomat.
Csónakom orra a nyiladékkal szemben.
Csónakrögzítõ és vízszintjelzõ karóm.
A csónakrögzítést három erõsen letûzött karóval oldottam meg. A stabilan rögzített csónakot fontosnak tartom, mert így a feeder bot spiccének legapróbb rezdüléseit is látni lehet. Parti horgászat esetén ez nem probléma, ott stabilak a botok.
A három karóval rögzített csónak elõtt jól látszik az etetõbója is.
A csónakot célszerû gumikötéllel rögzíteni a hajók keltette hullámok miatt
A felszerelésem két feeder botból állt a megfelelõ orsókkal és zsinórral. Kifejezetten a folyóvízi horgászathoz fejlesztettem ki a CarpBoss feeder széria 3,30 m-es darabját. A folyón nem kell 100 méter felett dobálni, elég a 20-30 méter is. Kellemetlen a hosszú botok spiccének figyelése, mert felfelé kell tartani a fejünket, továbbá fárasztásnál is elõnyös a rövidebb bot. A keresztszövéses 3,30 m-es bottal kiválóan lehet békéshalra horgászni, de kisebb harcsákhoz és süllõzéshez is kiváló. Természetesen tökéletes állóvízen is, ha nem akarunk a világ végéig hajigálni vele.
A folyóra tervezett CarpBoss feeder.
Az orsónak is nagy jelentõséget tulajdonítok. Ezért csak elsõfékes, tökéletesen megbízható szerkezet jöhet szóba. A hátsóféket, harciféket, nyeletõféket fölösleges kacatnak tartom egy orsón. A lényeg a tökéletes megbízhatóság. Tavaly szereztem be ezeket a DAIWA CERTATE orsókat, még a FUJITSU orsók beérkezése elõtt. A feederboton a 3000-es méretet használom, ez európai méretezésnél kb. a 4000-es modellnek felelne meg.
A FUJITSU bicolor zsinórral feltöltött orsóm.
Az orsókra feederezéshez FUJITSU bicolor, azaz kétszínû, fluoro narancs és fluoro sárga zsinórt tettem, 0,26 méretben. Ilyen zsinórt még nem használtam, de úgy tûnik, hogy jól bírja a Dunát és jól látható a hal helyzete is fárasztás közben.
Botok akcióban.
A botokat egy, a versenyhorgászatnál használt úgynevezett topszett tartóval támasztottam alá. Ezt egy gumipókkal rögzítettem a csónak hátsó üléséhez. A nyélrész pedig a kezem ügyében, hogy a kapásra azonnal tudjak reagálni.
A fluoro színû zsinór a magas láthatóságot biztosítja
A helyemet csütörtök délután készítettem el és miután mindent rendben találtam, megejtettem az elsõ etetést is.
Az etetõanyag és az etetés eszköze.
Ilyenkor csak tejsavas erjesztésû kukoricával, vagy egyszerû áztatott kukoricával etetek. A víz igen lassan áramlik, ezért nehezíteni sem kell. Tapasztalatom szerint, a bójához beszórt kukorica 2 méteren belül a fenékre süllyed. Etetõanyagot ilyenkor nem használok, mert a keszegektõl nem lehetne horgászni. Elõször, még ilyen etetés mellett is, a dévérek támadnak meg.
A kukoricát célszerszámmal szórtam be, ami áll egy kis lapátból, aminek egy alumínium csõvel hosszabbítottam meg a nyelét. Akár 20 méterre is pontosan oda lehet dobni vele a kukoricát.
Alapnak mintegy 10 kiló kukorica szolgált. Ezt belapátoltam, majd hazafelé vettem az irányt. Az elsõ horgászatot péntekre terveztem.
Pénteken nem túl korán érkeztem. Két szerelést készítettem, egyiket folyóvízi etetõkosárral, a másikat ólommal.
Etetõkosaras felszerelésem.
Etetõkosaras: fõzsinór 0,26-os, ehhez vastagabb, 0,30-as zsinórból 80 cm kosár elõke. Ezen csúszkál a kosár. A kosárnak felsõ ütközõ és alsó ütközõ, majd egy forgókapocs. Ebbe pedig egy speciális fonott zsinórból rövid (5 cm) elõkén 6-os horog.
Ólmos felszerelés
Ólmos felszerelés: fõzsinór 0,26-os, ehhez vastagabb, 0,30-as zsinórból 80 cm elõke. Elõke végére 6-os horog, majd a horog fölé a zsinórra egy másik zsinórból kötött fülre 50gr-os ólom.
Miután a két felszerelés elkészült, bekevertem azt a kevés etetõt, ami az etetõkosárba kellett. Mivel etetem a helyet, nincs túl nagy jelentõsége, hogy az etetõ gyorsan kiázzon a kosárból. Majdnem inkább az a jó, ha két-három dobást kibír. Inkább az etetéstõl eltérõ illatanyag prezentálása a cél, hogy az etetésen szedegetõ halak az eltérõ íz miatt a felkínált csalihoz találjanak.
Mostanában gyakran használom az ECONOMIC etetõcsalád Tiramisu ízesítésû változatát. Ezzel gyakran más etetõket is keverek. A tiramisu új, érdekes íz, a halak pedig igen kedvelik. Kíváncsi leszek, meddig lesz egyedül a piacon, mikor jelenik meg gyenge másolata más gyártók palettáján.
Az etetõ összetevõi: ECONOMIC Tiramisu, PV 1, õrölt tourteau
Az etetõ bekeverve, konzervkukoricával dúsítva. Jól tapad, sokáig megmarad a kosárban.
A csalizáshoz két dolgot használtam. Az etetõkosaras szerelékre soft pellet kerül. Ez lebegteti a horgot, a rövid elõke miatt a kosár felett. Nagyon csábító a kosarat turkáló hal számára.
A megtömött kosár. A horgon pedig Soft pellet.
A másik szerelékre, az ólmosra pedig egy szem keménykukorica került, olyan, amilyennel etettem. Ezt az etetés alá dobtam, ahova már nem, vagy nem sok szóródott az etetésbõl.
A horogra így kell a keménykukoricát feltûzni.
A sekély vízben jól látszik a Soft pellet, amint a kosár fölött lebegve tartja a horgot.
Már az elsõ bedobás halat hozott, mégpedig dévért. A másfeles dévér ilyenkor gyereknek számít, csak zavar a horgászatban.
Dévér az etetõkosaras szereléken.
A nap folyamán pontyom nem volt, bár az ólmos szereléken a keménykukoricát valami kettéharapta.
Talán ez egy ponty garatfogáról árulkodik.
Az etetés másnapján még korai lett volna pontyot fogni, ezért délnél tovább nem is erõltettem. Fogtam egy tucat dévért egy és három kiló közt, szórakozásnak jó volt. Távozás elõtt ismét jól megetettem a helyet, majd eljöttem.
A szombati napot, az etetés harmadik napját tartottam vízválasztónak. Úgy gondoltam, ekkor már legalább egy pontynak jelentkeznie kell.
A horgászatot korán kezdtem, de csak dévérek jöttek. Fél egy körül egy semmit mondó kapás után azonban görbén maradt a bot. A ponty a Duna közepe felé vette az irányt, majd olyan negyven méter után szépen megfordult és visszajött vagy 20 métert. Ekkor azonban lefelé vette az irányt és 70 méter zsinór lehúzása után állt meg. Szépen elkezdett visszajönni, majd gondolt egyet és ismét lefelé indult. 100 méter fölött járt, mikor úgy gondoltam, ennek fele sem tréfa, utána kell menni. Kioldottam a csónakot, leengedtem az ernyõt, elpakoltam az útból a felesleges holmit és berántottam a motort. Ekkor már 150 méter körül járt a ponty, látszott az orsón az alátétzsinór. Nos ehhez kell a megbízható orsó, hogy 150 méter után is egyenletes legyen a fék!
A motorral lassan közeledtem a hal felé és szedtem vissza a zsinórt. Erõs alszélben egy kézzel fárasztva, motort kezelve nem volt egyszerû, de egyszer csak a zsinór függõlegesen szaladt a vízbe. Fölé értem ! -gondoltam, de aztán hamar el is keseredtem, mert a zsinórom nem mozdult, akadót fogott a hal. Körbemotoroztam az akadót, közben rángattam a zsinórt, de nem jött ki az akadóból. Ezt elvesztettem! - gondoltam, majd kicsit arrébb állva húzni kezdtem a zsinórt, hogy beszakítsam.
Egyszer csak valami engedett! Egy kis darab ág jött föl az akadóból, majd érezni kezdtem a halat is. Mégsem ment el ! -gondoltam és abban a pillanatban tõlem, mintegy 20 méterre feljött a hatalmas nyurga.
Ez az, amikor a merõ véletlen találkozik a vak szerencsével ! -gondoltam és óvatosan húzni kezdtem a halat a csónakhoz. A pontyos versenymerítõm volt nálam, de a hal nem fért bele. Legalább ötször próbáltam, mire egyik kísérletnél fejjel belefordult a merítõbe, mert kiakadt a szájából a horog.
Letettem a botot és megelégedéssel néztem a méteres pontyot. 12 és 15 kiló köré saccoltam. Felálltam és húzni kezdtem a halat a csónak felé. Ekkor szétcsúszott a rakós merítõ. Kihajoltam a csónakból, de 10 centi híján nem értem el a merítõ csonka darabját. Fogtam a feederbotot, beledugtam a hálóba és azzal kezdtem húzni. Ekkor kicsúszott a spicc a botból. A hal pedig a merítõvel a fején továbbra is ott lebegett a csónak mellett. Lábamat megtámasztva jobban kihajoltam és éppen elértem a merítõfejet, amikor a ponty egy elegáns farkcsapással kifordult belõle. Visszakászálódtam a csónakba, mikor is a másik oldalon csobbanást hallottam. A feederbotomat láttam süllyedni. Az árnyékomat lehagyva kaptam utána és hónaljig a vízbe nyúlva még éppen elkaptam a végét. Ott álltam a csónakban hal nélkül, egyik kezemben az üres merítõfejjel, a másikban a spicc nélküli feederbotommal és azon tûnõdtem, mi rosszat tettem, hogy az élet így büntet. Ha ezt valaki látja, filmre veszi és fölteszi a világhálóra, a világ fetrengve röhögött volna rajtam. Visszaálltam a helyemre, de már csak etetni volt kedvem, aztán hazajöttem. Nejem is jót nevetett a történeten.
Vasárnap, délelõtt értem a Dunára. Nyolc körül kezdtem horgászni és fél kilenckor már fárasztottam. A hal beszaladt vagy 50 métert, majd szépen visszajött és a csónak elõtt fárasztottam. Béla barátom állt meg velem szemben, nézni a fárasztást. Kis idõ múlva olyan nyolc körüli nyurga fordult elõttem. Elõvettem a fényképezõgépet, hogy majd készítek néhány fotót, de a szerencse megint nem állt mellém, a horog kiakadt a szájából és ez is elment. A délelõtt további részében már csak dévér jött.
Nem voltak ritkák a kettõ fölötti példányok sem.
A hétfõi napot más teendõim miatt kihagytam, de Béla barátom megszórta a helyet. Keddre beszéltem meg Miklóssal, hogy kamerával fölszerelve megyünk pontyot fogni. Így is történt. Az elõjelek bíztatóak voltak, két akasztott ponty, etetett hely, gyenge északi szél és pontosan egy lassú áradás elejét kaptuk el. Reggel korán foglaltuk el a helyet ahonnét eltûnt az etetõbójám. Szidtam is azt a barmot, akinek útjában volt, mert környékünkön nem szokás más helyét elfoglalni, vagy tönkre tenni. Így aztán maradt a korábbi napokon belõtt távolság és néhány dévér jelezte is, hogy nem járok messze az igazságtól.
Ismét egy szép dévér az etetõkosaras szereléken.
Majd még egy, jelezve, hogy a Soft pellet kelendõ csali.
Még szerencse, hogy a reggeli halakat befilmeztük, mert kicsivel késõbb vége lett a kapásnak, mint a botnak. Nem egészen értettem miért. A magyarázatra nem kellett sokáig várnom. Csörgött a telefonom, Miska barátom érdeklõdött, hogy jött-e valami, mert látta az autómat a parkolóban. Mondtam, hogy reggel néhány dévér és azóta csend van. Megjegyezte, csodálkozott volna, ha fogok, mert elõzõ este pergetett a Paks feletti köveken és látta, amint a halászok villannyal végigveretik a kövezéseket és az alattuk lévõ zátonyokat is, köztük az én etetett helyemet is.
Ezt nem lehetett másként értelmezni, mint pakoljunk és menjünk!
Sajnálom, de a pontyos cikket így aztán ponty nélkül kellett befejeznem, de remélem megértik, ezt az akadályt nem tudtam leküzdeni! A lényeg benne van a cikkben, pontyot meg majd mutatok legközelebb.
Papp József
