Szombat reggel lévén, a vasárnapi versenyre kellene készülnöm, de nem bírtam magammal, így úgy döntöttem, hogy délelõtt 10-ig, 11-ig kiugrok a Dunára, és megpróbálok dévért fogni.
Két zacskó folyóvízi dévér és két zacskó lösz volt hivatott a dévéreket csalogatni.
Kevertem 2 zacskó folyóvízi dévért, 3 zacskó löszös agyaggal. Beleraktam a hûtõ aljában régóta tengõdõ rengeteg csontibábot, és már kezdõdhetett is a peca.
.
Nagyon ragadósra kevertem, hogy fel tudja venni a lehetõ legtöbb bábot, élõanyagot.
Az etetõanyagos földet jól elvizeztem, hogy egy nagyon-nagyon ragacsos, csirizes dolgot tudjak dobni a vízbe, ami stabilan rögzült az aljzathoz. Így nem is nagyon fogtam rajta más keszegfélét. Elõször fogtam egy nagyméretû küszt, majd közvetlen ez után egy kisebb dévért, egy picike, féltenyérnyi karikakeszeget, és onnantól kezdve elindult az álom.
Boldogságom határtalan volt
10 perces különbségekkel fogtam három gyönyörû dévérkeszeget, olyanokat, amikrõl dévérhorgász általában csak álmodik. Úgy tûnik nem volt rossz a megérzésem, hogy vissza kell jönni, hisz az elõzõ napi elment dévér azzal bíztatott, hogy lesz itt még a társaiból.
Egy ilyen hal megkoronázása egy gyönyörû napnak
Horogra csontit tûztem, semmi extra nem volt benne. Igaz, lehet, hogy csak a pezsdülés okán jöttek a part közelébe ezek a gyönyörû állatok, de egyben biztos vagyok, hogy legközelebb hasonló vízállásnál meg fogom próbálni ugyan így bábbal, de akkor majd hozok vágni való gilisztát is (csak a kisebbik lányom meg ne lássa, mert a giliszták, állítása szerint, az õ barátai! J ), és megpróbálom a rakósbotos horgászatot.
A búcsúzás pillanatai
Kívánom, hogy másoknak is sikerüljön a folyóvízi dévérek közül ilyen gyönyörû halakat zsákmányolni, majd szabadon ereszteni.
.
Útban a szabadság felé.
Ha a szerencse megtart minket, viszont látásra, jövõre ugyanitt!
Gyulai Ferenc
