Mindkét keverék roppant egyszerû, 2 kg fluo morzsa + 1 kg pastoncino. A sárga morzsához sárga pastoncino, a piroshoz pedig piros. Mindkét keverék színe szinte bántó a szemnek, de nagyon szép látvány.
A fluoro sárga és fluoro piros keverék
A piros, edénybe öntve, bekeverés elõtt.
A sárga, edénybe öntve, bekeverés elõtt.
A sárga már vízzel bekeverve.
A piros felvizezve, használatra készen.
A sárga szemcsézete közelrõl.
A két etetõ egymás mellett.
A TOP MIX fluo morzsáról annyit kell még tudni, hogy nehéz morzsa, nincs benne felszálló szemcse és rendkívül édes ízû. A hal biztosan kedveli, hiszen nem egyszer láttam, amikor a megfogott hal hányta ki a rikító szemcséket.
Termékeim teszteléséhez mindig természetes vizet választok, hiszen, ha itt megeszi a hal, akkor egy mûanyag tóban zabálja.
Az elsõ próbálkozás helyszíne a Tüskei tó, ahol a víz megfelelõen tiszta és a fenék tõzeges, ezáltal fekete színû. A piros színût szándékoztam itt kipróbálni.
Ehhez közel egy kilót kevertem be a fluopiros színû keverékbõl és adtam hozzá egy fél doboz kukoricát.
Az etetéshez elõkészített keverék.
Mit mondjak? Igen feltûnõ jelenség a rikító pirosban a sárga kukorica.
Valahogy így festhet a fenéken is.
Az alapot, a keverék kb. 2/3-át, csészével toltam be. Nagy bizodalmam nem volt, azonban már az elsõ berakásnál bodorka vitte el az úszót. Ezen meglepõdtem. Úgy gondoltam, a halak, különösen pedig az aprók, messze elkerülik majd. Nem így történt. Odaálltak a bodorkák, vörösszárnyúak, majd a dévérek, és késõbb négy ponty is odajött.
Az egyik a négy közül.
Hogy félreértés sem legyen, megmutatta, mit evett.
A közel három órás horgászat alatt nem volt szünet a kapások között. A ráetetés sem zavarta el a halakat.
A következõ próbát a kárászos csatornámon ejtettem meg. Most a sárga színû került bevetésre. A csatorna vize közel egy méter átlátszóságú, hinaras és tõzeges aljú. A fõ hala ilyenkor a kárász, de gyakorlatilag mindenféle állóvízi hal fellelhetõ benne. Tapasztalat, hogy a kárász szereti a sárga színt, na de ilyen sárgát még õ sem látott.
A próba helyszíne szintén mélyen vadvíz jellegû.
Az alapetetés elõtt kerestem egy olyan bothosszt, ahol volt a fenéken annyi hínármentes hely, ahol a csalim le tudott érni. Ide kupakoltam be az egy kilónyi keverék 2/3-át. A víz áramlása és a csali hínárközé való gyors lejutása érdekében 1 gr-os úszót használtam, 18-as fõzsinórral és 16-os elõkével.
Azonban itt is szórtam magam elé a vízbe két gombóc etetõt. Sok a szivárványos ökle, ami az itt lakó, meglehetõsen sok csuka egyik fõ tápláléka. Kíváncsi voltam, hogy reagálják le a rikítóra színezett feneket. Íme a fotó, a halak mit sem törõdnek a fenék színével, sõt szinte gyülekeztek fölötte.
Az ökléknek kifejezetten tetszett a ?környezetváltozás", de legalábbis nem zavarta õket.
A csatorna partján sok kullancs is lakik. A fûszálak végén tanyázva, ugrásra készen lesik áldozatukat. Nem árt az óvatosság!
Az elsõ kárászt nagyon sok bodorka, karika keszeg és vörösszárnyú elõzte meg. Közvetlenül az etetésen horgászva vették fel a csalit, tehát nem irritálta õket a szín. Legalább fél órát kellett várni az elsõ kárászra, amely kukoricára jött.
Szép látvány a tiszta vízben, a hínár közt pihegõ kárász.
Egészséges, hibátlan, sötét színû ezüstkárász. Egyben a legkisebb is volt, a maga 30 dekájával.
A továbbiakban a kárászok súlya 60 deka és 1,2 kiló között mozgott, elég volt kitépni õket a hínárból.
Ha jól emlékszem, a tálca 22 cm széles.
Kilós kárász a hinaras fölött.
A szákom 32 cm széles. Ez a kárász volt a bandanagy, a maga 1,2 kilójával.
Két és fél órát horgásztam, délután négytõl fél hétig. Eletettem 1 kiló etetõt, ennek 2/3-át alapként, majd egy óra horgászat után ráetetve. A ráetetés a halakat itt sem zavarta, csak olyankor több karika keszeg kapta el a csalit a kárászok elõl.
A próba eredménye.
Jó volt így zárni a horgászatot.
A teszt célja, kipróbálni, hogy a halak, még az óvatos kárászok is, hogy viszonyulnak a környezetüktõl merõben eltérõ színû etetõhöz. Ezeket a próbákat természetesen még sokszor, eltérõ körülmények között is meg kell ismételni ahhoz, hogy komolyabb következtetéseket lehessen levonni. Azonban indulásnak nem rossz.
Természetesen ilyen összetételû etetõanyag nem fog a jövõben forgalomba kerülni, mert igen drága lenne. Azonban, ha a további tesztek is megfelelõ eredményt hoznak, és be lehet határolni a fluoro jellegû élénk színek használhatóságának korlátait, talán érdemes lesz a rikító színû etetõk gyártásával is foglakozni.
Bízom benne, hogy sokak fantáziáját megmozgatta ez az írás és hasznosítani is tudnak belõle valamicskét.
Papp József
