A Kapos folyó gyermekkoromban bõvizû, kanyargósabb, néhol sekély, néhol egészen mély folyó volt. Helyenként 10- 20 méteres szélességével jelentõs folyónak számított. A Somogyi dombság déli részének vizeit gyûjti össze. Ma már, köszönhetõen a korlátlanul létesíthetõ völgyzárógátas tavaknak, egyre kisebb mértékben. A régi, jótékony tsz halastavakat elmosó áradások is elmaradnak, ezért gyakorlatilag nincs haltelepítés. A halállomány õshonos. Illetve a Sióból, Dunából felvonuló halakból tevõdik össze. Inkább nyurgapontyokat lehet fogni, mint tükröst.
Manapság, a nyári szárazságban éppen hogy csordogál benne egy kis víz, csak szerény árnyéka régi önmagának.
Azonban tavasszal, amikor kicsit magasabb benne a víz, jobban hasonlít régi formájára. Ilyenkor megjelennek benne az ívásra vonuló dévérek és jászok. Azonban koránt sem olyan tömegben, mint régen. Ha mondjuk a régi halbõséget vesszük 100 -nak, akkor a mostanit talán 5-re taksálnám.
A Kapos folyó kicsit magasabb vízállásnál.
A halvonulás március közepétõl kezdõdik és április közepéig tart. Ilyenkor bele lehet akadni egy-egy kettõ fölötti dévérbe is, de a kiló körüliek nem ritkák. Azonban a mennyiség hiányzik. Míg régen a disznókat etették a halakkal, ma már a napi 2-5 db mennyiség jónak számít és ezért is elég sokat kell menni.
A part menti bokrok takarásában meglassuló vízben érdemes próbálkozni.
Mindezek ellenére érdekes horgászat, hiszen egy helyen legföljebb egy halat lehet fogni, aztán odébb kell állni és megkeresni a következõ dévért, jászt.
N.Sanyi barátommal beszélgettünk március közepe táján a Kaposról. Õ gyakrabban horgászik rajta, mert munkahelye a parton van. Mondtam neki, hogy lassan érdemes lesz megpróbálni a nagy dévéreket, mert itt a vonulás ideje. Aztán néhány nap múlva, majd azt követõen ismét kaptam tõle sms-t, tele nagy dévérek fotójával. Tehát elindultak.
Másnap, késõ délután már én is a parton voltam.
Igazából nagy készülõdés nem szükségeltetik. Egy db. 4-5 méteres bot, 4 gr-os úszó, néhány horog és egy marék trágyagiliszta, a vastagabb fajtából.
A halak ilyenkor nem a mederben, hanem a part és a meder törésénél tartózkodnak, illetve vonulnak. Ott kell a csalit felkínálni.
Ínycsiklandó dévér falatka.
A horgot jól meg kell pakolni kukaccal, majd a vízmélységnél fél méterrel nagyobb eresztéket állítani és a csalit beúsztatni és megállítani a törésen. A többi már a dévér dolga. Ha ott van, öt percen belül kapás van, szépen elmeríti az úszót. Ha nincs, odébb kell állni és másik helyet nézni.
Közel a parthoz, a medertörésben áll az úszó és a csali.
Az elsõ kapásra nem sokat kellett várni. Az úszót szépen víz alá húzta és a bevágást követõen kézzel emeltem partra a kiló körüli dévért.
Az elsõ nem sokat váratott magára.
Azt követõen másik helyre költöztem. Igazából kényelmes peca. Fog az ember egy halat (vagy nem fog), arrébb megy 10-20 métert, a szerelést beteszi a megfelelõ helyre, leül, vár egy kicsit és hallal, vagy az nélkül 10-20 perc múlva arrébb megy.
Kapásra várva
A várakozás jutalma ismét egy kiló körüli példány.
A halak mind erõtõl duzzadó, nászkiütéssel teli példányok. Még nem ívnak, mert a víz még hideg, de fel vannak rá készülve. Én is csak néhány pillanatra zavarom meg a készülõdést. Egy fotó erejéig.
A csepegõ esõben lassan sötétedik, de a következõ hely ismét halat ad.
Az 5-ös bolóval óvatosan vezetem a halat a part közelébe.
Ez nem rablás, ez egy dévér fordulás.
A dévért szépen kivezetem a sodrásból.
A partközelben még virgonckodik egy kicsit.
Aztán a partmenti növényzethez simulva megnyugszik.
A halakat kézzel emelem ki, kockáztatva ezzel, hogy az esõtõl nedves, síkos parton megcsúszva a dévérek után megyek a vízbe, de nem akarom megsérteni az ilyenkor különösen érzékeny bõrfelületet.
Szenzációsan elkapott pillanat. Dorozmás dévér, gilisztacsokor és mindez vízcseppekkel a fûszálakon.
Kilóhúszas lehet, a délutáni három közül a legnagyobb.
Ahogy szépen elúszik....
A nagy fotózás közepette, lassúságomra figyelmeztetve csiga telepedett a botomra.
Kellemesen éreztem magam, hiszen jó horgászat volt. Az ezt követõ napokban még többször is sikerrel próbáltam dévért fogni. Majd a megérkezõ hidegfront esõje kisebb áradást hozott, lehetetlenné téve ezzel a további horgászatot. Most, amikor papírra (bocs, számítógépre) vetem ezeket a sorokat, már jó a vízállás, de a halak már valószínû eltûntek. Bízom benne, hogy jövõre ismét találkozok néhánnyal.
Papp József
