Ma is egyik kedvenc helyem felé tartok, amit igazából mindig õszre tartogatok, ilyenkor szoktam látogatni. Dunaföldvár alatt van, Paksról megyek föl csónakkal. Igazi víz alatti szikla labirintus, sok szép hallal. Csak alacsony vízállásnál lehet jól meghorgászni és csak csónakból.
Csodálatos táj, feszített víztükör
Reggel van és az út mintegy 45 perc. Gyönyörködöm a vízben, a fel-fel ugró halakban.
Aztán minden kedvemet elveszi egy, a vízrõl felszálló kormorán banda.
Megzavartam a kormorán csapat táplálkozását. Lakmározásuk helyére érve több, 40-60 dkg méretû kiöklendezett hal úszott a víz tetején.
Nemrég olvastam valami angol lapban, hogy a jelenleg Európában élõ kormoránok 300.000 tonna halat fogyasztanak évente. Ez több, mint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia halfogyasztása összesen. Ki fogja ezt megállítani? Aztán most meg itt van a géb invázió. Szegény Duna !
A tavasszal lerakott ikrákat, majd a kövek közt úszkáló ivadékot megeszik a gébek. A nagyobb halakat a kormoránok, aztán jönnek a halászok, orvhalászok, rapsicok ...., belegondolni is szörnyû.
Megérkezem a sziklák közé. Radarral állok be, mert az nélkül kicsit kockázatos lenne a propellerre nézve. Alattam 2,60-as víz, mögöttem 1,30 elõttem 2,80 méter. Tökéletes, éppen az egyik folyosó szélén állok. Leteszem a horgonyt, majd gyorsan felszerelem a 6-os T-Rex SEVERE bolognait. Folyóvízi horgászatnál ez a kedvencem. Nem azért, mert én terveztem, de rendkívül jó, könnyû, gyors és erõs bot. Ilyen kell, mert a botot kézben kell tartani, a gyors kapásokra nagyon gyorsan kell reagálni és 50 gr ólommal horgászok. Továbbá a két-három kilós halakat is oda kell húzni a csónakhoz az erõs folyásban.
Gyorsan bemérem a feneket és a meghorgászandó területet. Viszonylag egyenletes, akadó mentes. Gyorsan rögzítem a csónakot a hátsó súllyal, hogy ne tudjon nagyon oldalt mozogni. Ez az etetés miatt kell, aztán bekeverem az etetõt. Folyón, ha a célhal a márna, paduc, jász, az egyik legjobb, a nagyon magas crysalis tartalmú River Crysalis nevû etetõanyagom, amelyhez felesben teszek még Folyóvízi alapetetõt (konyházunk ugyebár, tehát takarékoskodjunk), csontit, kukoricát és kavicsot is.
Az etetõanyag. Egy ilyen horgászatnál elhasználok 3 kg River Crysalis és 2,5 kg Folyóvízi alapetetõt + 2 kg kavicsot, egy doboz kukoricát és fél liter csontit.
A botot a víz fölé lógatva nyolc gombóc alapot dobok a vízbe, majd rendet teszek a csónakban és gyorsan megreggelizek. Tizenöt perc is eltelik, mire elkezdem a horgászatot.
Minden rendben, bot kézben, jöhet a kapás
Két gombóc emlékeztetõ, nyolc csonti a horogra és kezdõdhet a peca. Komótos beleúszások jelzik, hogy vannak halak az etetésen. Aztán erõteljes kapás, bevágás és kezdõdhet az, amiért ide jöttem, a fárasztás, a halfogás. Felfelé szalad, tehát 99,99%, hogy márna.
Márna a horgon, sziluettje jól látszik a víz felszíne alatt.
Többször is megmutatja magát, de jó erõben van, mindig a fenék felé tör
Most már feladta, a merítõre vár
Három fölötti példány, hosszabb, mint a merítõm feje.
A következõ berakásra ismét hal. A kirohanásából és a védekezésébõl érzem, a Duna legszebb hala küzd odalent. Leánykoncér, mégpedig a javából.
A Duna Hercegnõje. Hmmm... nem is olyan rossz!
Ezen a szakaszon nagyon sok koncér él. Sok és nagy. Talán a kormoránoknak ?köszönhetõ", de másfél kiló alatt nem akadnak horogra. Viszont gyakran jönnek három kiló körüli példányok is. Három fölöttit még nem fogtam, de 2,80 körülit már sokat.
Többször is oda kell húzni a csónakhoz, mire szákolható állapotba kerül
Ez sem az aprajából való
2,86 kg-os hibátlan, egészséges példány
Gyors fotó, mérés és vissza a Dunába. Most nálam volt a gép, mert tudtam hova jövök és itt 100% a rekordlistás hal. A fotózást is megpróbáltam megoldani. Vödör az ülésre, vödörtetõ, arra a fényképezõgép. Benéztem a lehetséges helyemet, majd vödör megkerül, hal fölvesz, önkioldó elindít és 10 mp van a hal megfogására, beállítására és saját magam beállítására. Az egyik ilyen akciónál a kezembõl kiugró dévér úgy verte le a fotómasinát, hogy csak valami csoda nagy szerencsével tudtam beleérni és így a csónakba esett, nem a Dunába. (Marci, szidtalak)
Koncérok rohama következett, egyik a másik után és mind kettõ kiló fölött. Rendkívül élvezetes a fárasztásuk, mert nagyon erõsek.
Koncér a merítõben...
... majd a kezemben
A sokadik következõ. Ez valami baksi lehetett, mert kicsit más a testalkata és már tele volt nászkiütésekkel
Minden esetre 2,60-at nyomott.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a Leánykoncér védett hal. Tilos megtartani, és elvinni !
Ahogy telt az idõ, a koncérok eltûntek és megjelentek a márnák, de úgy igazából, csapatostul. A folyamatos crysalis-os etetésnek nem tudtak ellenállni.
Márna 3,70 -es súlyban
Egy jász is bekeveredett a márnák közé. Az öreg jászoknak már nem olyan szép piros az úszójuk. Igaz, az én hajam is õszül.
Késõ délután volt, amikor az elsõ dévér felvette a csalit. Õk is csapatban járhattak, mert vagy hatot fogtam egymás után. Mind 3 kiló körüli volt, csak egy, a bandanagy emelkedett ki közülük.
Feltehetõen õ a bandanagy, a maga 3,60 kilójával.
Három óra felé elfogyott az etetõm és vele lassan a halak is. Felszedtem a horgonyt és lassan visszaindultam a kikötõbe. Nem siettem, néztem a tájat, a vizet, a fákat, az október színeit.
Õszi Duna part
Horgászcsalád a parton. Lehet, hogy sikerült bográcsba valót is fogniuk, erre utalt a felállított bográcslábakon lógó bogrács.
Még sok ilyen szép õszt kívánok magamnak és olvasóimnak is
Papp József
