Még sötétben találkozott a csapat, hogy közösen keverjük meg az etetõanyagot, ezzel is elérve azt, hogy közülünk mindenki azonos feltételekkel induljon.
Ferenczi Dénes egyszemélyben volt a sorsoló bizottság.
Sok esélyes, sok lehetõséges horgászat állt elõttünk. A csõhídi versenypályáról lévén szó, a matchbot, a rakósbot és a küszözés jöhetett szóba. Az edzések alpján úgy láttuk, hogy a halak átlagsúlya 3-8 dkg között lesz valahol. Sajnos nem voltak nagyobb testû halak.
Ezért, az én javaslatomra, úgy döntöttünk, hogy a belga módszert próbáljuk meg alkalmazni, aminek az a lényege, hogy az etetõanyagot vizesre keverjük, és nagy mennyiségû föld hozzáadásával egy sáros masszát képzünk, amit már a forduló elején bedobunk, és ezen, az aljzaton létrjövõ terített asztalon, három órát horgászva próbálunk meg jó eredményt elérni.
Az etetõanyag földdel összekeverve, még homogén állapotban.
Plusz víz hozzáadásával elkezdõdött a rögösödés, és általánosságban etetõanyagnak nem nevezhetõ gubacsos dolog volt a vödrünkben.
A rögös, csirizes eteteõanyag.
Az általunk készített etetõanyag 3 kg Xtasy Bream, némi piros pastoncino 3 kg sárga lösszel, és 6 kg barna agyaggal. Az egészet egy masszává gyúrtuk, kellõen elvizezve.
Ötünk etetõanyaga 15 zacskó Xtasy Breambõl, és 2 zacskó piros pastoncinóból állt.
Belekerült még közel fél liter pinki,( lefojtva ,hogy ne másszon szét) és az engedélyezett fél liter szúnyoglárva, amelyet nem volt szabad, csak a kezdés elõtt kb. 20 perccel hozzáadni. Ezáltal a szúnyoglárvák elpusztultak ugyan, de benne voltak az etetõanyagban. Ennek az volt az elõnye, hogy nem mászott, nem úszott el az etetõ szúnyoglárva, hanem a folyamatosan oldódó etetõanyagból az egyhelyre bedobált gombócokból a víz sodrása, illetve a halak által keltett örvények mindig dobtak fel egy kis szúnyoglárvát, pinkit, etetõanyagot. Ezzel egy nagyméretû önetetõt képeztünk magunk elõtt.
A sáros golyókat kicsit lapított formában készítettük, azért, hogy ne tudjon elgurulni az aljzaton.
Pinkivel, szúnyoglárvával gazdagon ellátva, bevetésre készen.
0,5 grammos, 0,75-ös, és 1 grammos úszókat készítettünk, hogy a sodrás erejének megfelelõen úsztatva illetve vezetett csalival próbáljunk meg ezekbõl az apró halakból fogni. Ezt igen jól kiviteleztünk, hiszen csapatértékelésben 14 ponttal a képzeletbeli dobogó második helyére léptünk fel. Ennek nagyon örültünk, hiszen bármilyen versenyen is másodiknak lenni egy csapattal az nagyon-nagyon jó eredmény.
A láncolmozást részesítettük elõnyben, és az eredmény azt mutatta, hogy jól döntöttünk.
Hipszki Robi már az elsõ betoláskor jó halat fogott az oldódó etetõanyagon.
Szabó Szabolcs kezében füstölt a rakós, egy szekrot kettest eredményezve.
Jól vizsgázott az etetõanyag, és a módszer is, hiszen végig adta az apró halat. Igaz, hozzá kell tennem, hogy az Exner csapat tagjai viszonylag nagyobb testû halakat fogtak, ami annak köszönhetõ, hogy a levonuló áradás után már tisztább víz érkezett a dunaágba. A versenyt megelõzõ nap mi már nem tudtunk edzeni, így mi nem tudtuk azt, hogy megjöttek a nagyobb halak. Mi az apró halakat céloztuk meg, azokat is fogtuk, ami átlag 2,5 kg súlyt eredményezett a mi számunkra. Elégedettek vagyunk, és reméljük, hogy lesz még folyatás.
A bajnokcsapat. Ismerõs arcok.
Az eredményhirdetés kicsit furcsára sikeredett, mivel magunknak kellett kiosztanunk a díjakat, de nagyon boldogok voltunk.
Az ezüstérem szépen csillog.
Gyulai Ferenc
