Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus Linné) Vizeink talán egyik legszebb és legszínesebb hala. Álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálható, de jelentős állománya inkább az állóvizekben van. Előszeretettel tartózkodik a sűrű növényzettel benőtt, sekély vizekben, ahol a víz gyorsan felmelegszik a napsugarak jótékony hatásának köszönhetően. Óvatos hal, ezért a nyílt vízterületet kerüli. Ahol nincs jelentős mennyiségű vízinövény, ott nem érzi jól magát, ezért ilyen helyeken nem tud jelentős állomány kialakulni. Hamar eltűnik azon vizekből, ahol a vízi növényzet erősen megfogyatkozik. Nem túl nagyra növő hal, a tenyeres 10-30 dekás egyedek tekinthetőek átlagosnak. Az ennél nagyobb példányok már ritkaságnak számítanak. Teste zömök, oldalról lapított. A farok nyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású. Az úszók közül a mell- és a has úszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farok úszó jól fejlett. Pikkelyei nagyok, kemények és vastagok. A háta inkább zöldes-fekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farok alatti úszója vérvörös, melyre neve is utal. A hát- és a farok úszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. A bodorkával könnyen összetéveszthető. Ivarérettségét a hímek 3, míg a nőstények 2 éves korukban érik el. Az ívás áprilistól júniusig tart. Az ikrások a vízfelszín közelében rakják le a növényekre 1,0-1,7 mm átmérőjű ikráikat, amelyek száma 90-230 ezer között változik. A megfelelő ívási vízhőmérséklet tág határok között mozog, 15 – 24 Co -ig terjedhet. Tipikusan csapatban élő hal. Nyáron a víz felsőbb rétegében található meg, télen viszont fenék közelben. Fő táplálékát a magasabb rendű vízi növények teszik ki, de szívesen fogyaszt különféle planktonokat, lárvákat. Húsa nem különösebben ízletes, enyhén kesernyés, közepesen szálkás. Ívási ideje: április – június Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
