Sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario Linné) A sebes pisztráng világviszonylatban is a legismertebb sporthalak egyike. Sajnos hazánkban kevés olyan hidegvízű patak és tó van, amelyben a pisztrángfélék természetes életfeltételeiket megtalálják. Tipikus élőhelyét a búvóhelyekben gazdag tiszta vizű hűvös, oxigénben gazdag hegyi patakok képezik. Teste zömök, kerekded és apró pikkelyekkel borított. A testét fehérudvarú, piros és fekete pettyek tarkítják. Feje viszonylag nagy. Szája csúcsba nyíló. Szeme közepes nagyságú. A szájban, az állkapcson erős ragadozófogak találhatóak. A hát és farokúszó között egy zsírúszó van. Háta zöldesbarna vagy olajzöld, oldala a has felé sárgászöldbe megy át. Ivarérettségét a tejesek 3 – 4, az ikrások 4 – 5 éves korban érik el. Az ivarérett egyedek már szeptember hónapban elindultnak folyással felfelé, hogy lerakják a patakok sekély részeire ikráit. A nőstény 200 – 1000 darab, sárgás színű, 4 – 5 mm átmérőjű ikrát rak a már előre megtisztított kavicsos gödörbe. Az embrionális fejlődés 80-100 napig tart, a kikelő lárvák 12-14 mm hosszúak. Könnyen összetéveszthető a szivárványos pisztránggal, ritkábban a természetvédelmi oltalom alatt lévő galócával és pénzes pérrel. Ha a farokúszóban fekete foltokat látunk egyértelmű, hogy szivárványos pisztrángot fogtunk. Ha nincsenek foltok a farokúszóban, a test színezetét is jobban szemügyre kell venni. A sebes pisztráng testén piros, barna és fekete pettyek egyaránt megtalálhatóak, egy részüket világos gyűrű veszi körül. Ha ezzel szemben a test mintázatát egészen apró x vagy félhold alakú pettyek alkotják, a halat késedelem nélkül helyezzük vissza életelemébe, mivel az galóca. Csak állati táplálékot fogyaszt: rovarlárvákat, vízre hulló rovarokat, rákocskákat, kisebb halakat. A nagyobb példányok kifejezetten ragadozó életmódot folytatnak. Horgászatának legjobb módszere a legyezés, de pergetéssel, apró körforgó villantóval is fogható. Ívási ideje: október - december Tilalmi időszak: október 1. – december 31. Méretkorlátozása: 22 cm
