Ponty, Tükörponty (Cyprinus carpio Linné) Hazánk horgászható halai közül a legjelentősebb a horgászok körében a ponty. A világ talán egyik leggazdagabb halcsaládjába, a pontyfélék csoportjába tartozik. Testalakja részben örökletes, részben környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A természetes vizeinkben előforduló vadpontynak két formáját különítik el, különösen a profilindex és a fejindex eltérő értéke alapján. A profilindex a ponty testhosszúságának és testmagasságának a hányadosa, és ez alapján jól elkülöníthetőek a horgász által ismert jellegzetes pontyformák. A száj harmonikaszerűen kinyitható, csúcsba nyúló. A felső ajkon 1-1 hosszabb, a száj szögletében pedig 1-1 rövidebb bajuszszál található. Fejének és testméretének méreteihez képest a szeme közepes nagyságú. Homloka széles és erősen domború. Mellúszója széles, hosszú, a hátúszó hosszú és magas, széle egyenesen levágott. A farkalatti úszó rövid, közepesen magas, utolsó osztatlan sugara kemény tüske, melynek hátulsó oldala fogazott. A farkúszó nagy és erősen kivágott. Pikkelyei nagyok, vastagok, erősen ülnek. A tógazdasági nemes pontyok örökletes pikkelyezettsége alapján elkülönítik a pikkelyes, a tükrös, oldalsoros és az ún. bőrponty változatokat, amelyeknek számos variációja ismert. A tükörpontyot előnyben részesítik a halgazdaságok, mert pucolásuk kevesebb vesződséggel jár, ugyanis csak a fel háti gerincvonalon húzódik egy pikkelysor, illetve a farkúszónál néhány pikkely. Testalkatához hasonlóan színe is rendkívül változatos. A hát leggyakrabban sötét olajzöld vagy olajbarna, a testoldal zöldessárga, a has sárgásfehér vagy fehér. Elterjedését tekintve az álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálhatóak. Előszeretettel tartózkodik a gyorsan felmelegedő, erősen iszapos, nádassal és hínárral borított részeken. Folyóvizeken kedveli a csendes, langos részeket. Általában fenék vagy fenékközelben tartózkodó hal, de tavasszal gyakran jön fel vízközé, hogy a napsütés jótékony hatását élvezze. Táplálkozását tekintve mindenevő hal. Előszeretettel fogyasztja a különféle rovarokat, lárvákat, csigákat, kagylókat, de a magokat sem veti meg. Táplálékát a különféle fehérjék, szénhidrátok, és keményítők teszik ki. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az év közben váltakozik. A viszonylag hideg vizekben inkább a fehérje dús anyagokat (élő táplálék) részesíti előnybe, és ahogy melegszik a víz, úgy vesz magához több keményítőben és szénhidrátban gazdag tápanyagokat (magok, pl.: kukorica). Hazánk természetes vizeiben a ikrások 3 - 4, az tejesek 2 – 3 évesen érik el az ivarérettséget. Az ívás rendszerint 18 – 22 fokos vízben megy végbe. Ívási ideje májustól júniusig tehető, de előfordulhat, hogy ez hamarabb kezdődik el, vagy később végződik. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, 1-1,5 mm átmérőjű, szürkészöld színű ikrát rak le. A 3-4 nap után kikelő lárvák 6-7 mm hosszúak. Húsa közepesen szálkás. Méret és tilalmi időszak által védett hal. Ívási ideje: május – június Tilalmi időszak: május 2. – június 15. Méretkorlátozása: 30 cm
