Kősüllő (Stizostedion volgense Gmelin) Csak a nagyobb folyóinkban és a Balatonban élő hal. Kisebb-nagyobb csapatokban él, ahol az akadályok megfelelő búvóhelyet biztosítanak számára. Kevésbé olyan igényes, mint a süllő. A felmelegedő, oxigénben szegény vizekben is megél. A fogassüllőnél kisebbre növő, lassúbb fejlődésű, de hasonló életmódot folytató ragadozó hal. Teste valamivel magasabb a süllőénél, zömökebb. Feje is rövidebb és magasabb. Szája kisebb, a felső állkapocs vége legfeljebb a szem középvonaláig ér. Az alsó és a felső állkapcson apró, kúpos, hegyes fogak ülnek, ebfogak nincsenek. Szemük nagy. Mellúszói rövidek, a hasúszók a mellúszók alatt vannak. Két hátúszója közel áll egymáshoz. A faroknyél hosszú és alacsony, a farokúszó fejlett, erősen bemetszett. Pikkelyei apró, vastagok, erősen ülnek. Színezete nagyjából megegyező a süllőével, jellegzetes kékesfekete harántsávok díszítik, amelyek száma általában 7-8. Az úszók alapszíne sárgásfehér, a hátúszókon intenzívebb, a farokúszón halványabb foltsorok találhatók. Viszonylag könnyen összetéveszthető a süllővel. Rutinos horgászok a színezetbeli eltérések alapján is meg tudják különböztetni a két halfajt, mivel azonban a halak színezete élőhelyenként változó, e módszer nem ajánlható. A kifejlett, a legkisebb fogható méretet már elért példányok a fogassüllő jellegzetes, nagy, ún. ebfogai alapján különböztethetők meg, amelyek a felnőtt kősüllők szájából hiányoznak. A másik megbízható módszer szerint a hal szemének hátsó szegélyénél a hal hosszára merőleges, képzeletbeli egyenes vonalat húzunk. Ha a hal szája elér eddig a vonalig, akkor fogassüllővel, ha nem, akkor kősüllővel van dolgunk. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. A partszéleken ívik áprilistól májusig. Általában a fogassüllő horgászata közben esik zsákmányul, kifejezetten kősüllőre ritkábban horgászunk. Nem csak élő csalihalra kap, halszelettel vagy gilisztával csalizott fenekező készséggel is fogható. Ívási ideje: április – május Tilalmi időszak: március 1. – május 31. Méretkorlátozása: 20 cm
