Kecsege (Acipenser ruthenus Linné) A tok halak csoportjába tartozó békés hal. Csak folyóvizekben található meg, ott is a mély, áramló szakaszokat részesíti előnyben. Fenéklakó hal, erre utal az orra kezdete alatt található, csőszerűen kinyújtható szája. Jellegzetes külsejű, hengeres, megnyúlt testű hal. Orra hosszú, csontos, kissé felfelé hajló. A szájánál 4 tapogató bajuszszál található. Bőre kissé nyálkás és érdes tapintású. Testén pikkelyek helyett hosszirányban öt csont lemezsor (vért) húzódik. A hátoldal rendszerint zöldes-barna, a has oldal pedig sárgásfehér. A mellúszó nagy és erős. Az úszók színe szürke, a vértek piszkos fehérek. Igen jellegzetes a farok úszója: a felső íve jóval hosszabb az alsónál. Az ivarérettséget a tejesek 4 - 5, az ikrások valamivel idősebb, 5 - 6 éves korukban érik el. Az ivarérett hímek minden évben részt vesznek az ívásban, a nőstények nemi ciklusa a hetedik életév után meghosszabbodik és két évig tart. Íváskor a folyók felsőbb szakaszára vándorol, ahol a vízmélység 6 – 10 méter. Áprilistól májusig rakja le a kavicsos folyószakaszokon 2 – 2,9 mm átmérőjű ikráit. Íváskor az ideális vízhőmérséklet 12 – 17 oC. Amint a víz hőmérséklete 9 oC alá csökken, vagy 21 oC fölé emelkedik ívását megszakítja. A 13 oC-on 4 - 5 nap múlva kikelő lárvák 7-8 mm hosszúak. A hazánkban előforduló tokfélék közül a leglassabban növő faj. Fő táplálékát az aljzatban élő lárvák teszik ki, de kisebb rákokat és kagylókat is előszeretettel fogyaszt. A Tisza virágzásakor például nem mindennapi látványban lehet része annak a horgásznak, aki figyelemmel kíséri eme eseményt, ugyanis a kecsege egyik kedvenc tápláléka a kérészlárva. A hazai vizekben állománya erősen megfogyatkozott. Az elmúlt években megkezdett mesterséges szaporítása és az ivadék kihelyezések hatására fogása ismét növekszik. Ívási ideje: április – május Tilalmi időszak: március 1. – május 31. Méretkorlátozása: 45 cm
