Garda Pelecus cultratus Linné A garda nagyobb folyóink a Duna, Tisza, valamint a Balaton és a Fertő tó lakója. Nagyobb állománya a Balatonban lelhető fel. Főként a víz felszín közelében tartózkodik. Teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Feje viszonylag kicsi, szája felső állású, szeme nagy. Hátúszója feltűnően rövid és alacsony. A mellúszó erőteljes, hosszú, vége hegyes, eléri a kicsi hasúszót. A farokalatti úszó hosszú, de nem magas. A faroknyél rövid és alacsony, a farokúszó hosszú, erősen kivágott. Pikkelyei kicsik, érintés hatására könnyen lehullnak. Háta acélkék vagy kékes olajzöld, fémes csillogással, oldalai ezüstösen fénylők, hasa fehéren ezüstös. Úszói fakó vörhenyesek, a hát- és a farokúszót kivéve, amelyek szürkék. A garda vándorló halfaj. Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. Tavasszal csapatostól vonul, hogy lerakja ikráit. A balatoni garda 14-130 ezer, átlagosan 30 ezer, 1,3 – 1,5 mm átmérőjű ikrát rak le. Ikráit vízközt szórja szét április - május időszakban, melyek a víz tetején lebegnek. Táplálékát a víz felszíne közelében keresi. Első táplálékát kerekesférgek jelentik, majd lassan áttér nagyobb méretű zooplankton-szervezetek fogyasztására, a kifejlett példányok vízirovarokkal táplálkoznak. A folyóvizekben és víztározókban az idősebb egyedek halivadékokat is elfogyasztanak. Ivási ideje: április - május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
