Bodorka Rutilus rutilus Linné A bodorka egyike vizeink legelterjedtebb lakóinak. Valamennyi folyó és állóvizünkben előfordul. A körülményekhez rendkívül jól tud alkalmazkodni. Megtalálható és otthonosan érzi magát szinte valamennyi kisebb vizünkben is, mint például a csatornák, kavicsbányatavak, holtágak, nagyobb patakok. Szívesen tartózkodik nádszéleken, hínárfoltok közelében, vízbedőlt fák ágrengetegében. Folyókon a hirtelen mélyülő mederesések környékén, a partvédő kövezések és a meder találkozásának vonalában és a kövezések mögötti csendesebb visszaforgókban található meg leginkább. A teste oldalról lapított. A szája csúcsba nyíló. Pikkelyei viszonylag nagyok. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös. A faroknyél rövid és alacsony. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. 3 – 4 éves korában éri el az ivarérettséget. Ivóhelyéül az áradások során elöntött füves réteket, vagy a víz mélységétől függetlenül a dús vízinövényzetet választja. Az 1,2-1,5 mm átmérőjű sárgás színű ikrából 20-200 ezer darabot raknak le a 12-14 oC-os vízbe. Érdekes, hogy az ikrások gyorsabban nőnek és tovább is élnek, mint a tejesek. Tápláléka igen változatos összetételű. Étrendjén gyakran szerepelnek rovarlárvák, apró vizicsigák, de előszeretettel fogyaszt hínárhajtásokat, moszatokat is. Bodorkára egész évben lehet és érdemes horgászni, mert télen is táplálkozik és egyes helyeken kitűnően fogható, akár még lékből is. Ívási ideje: március - május Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
