II. Klubcsapatok Országos Feeder Bajnoksága, 2017, Balatonújlak - Versenybeszámoló

Lassan könyveket lehetne írni a horgász versenyekre történő felkészülésről, helyszínekről, ott található halfaunákról és az alkalmazott módszerekről. Ha valaki veszi a fáradtságot és ezt megírja, biztos sokan elolvassák, de sajnos nem lesz örök érvényű, hisz évről évre, akár napról napra is más lehet egy-egy vízterület.

Ha csak egy helyszínt ragadunk ki, a Balatonújlak mellett található versenypálya részét a Nyugati Övcsatornának, könnyű modellezni mit is kell számba venni egy-egy verseny alatt. Volt itt már számos finomszerelékes verseny, feeder és úszós egyaránt. Élő vízről van szó, amit az itt élő halfauna mellett a Balatonból felúszó halak is befolyásolnak. Májusban lehet számítani a felúszó dévér keszegekre, amiből akár egy 100 fős versenyen is foghat szinte mindenki 10kg fölött, nem ritkán bőven meghaladva a 20kg fogásokat. Nem apró keszegekről van szó, átlagos súlyuk 25 dkg, ebből élmény fogni nagy mennyiséget bármilyen módszerrel. Általában a dévéreket követik a karika keszegek, szintén hatalmas rajban úszva ívóhelyük felé. Amikor ezek a rajok elhaladnak, átadják helyüket az ott lakó halaknak, amely nagyrészt kárász és ponty, de minimális mennyiségben természetesen keszeg is fogható később is.

Ennyit tudtunk a vízről, mielőtt megérkeztünk a Klubcsapat OB helyszínére, a vízpartra. Teljesen más taktikát kíván a dévér horgászat, a karika keszegek horgászata és a pontyok vagy kárászok eszén túljárni. Fel kellett tehát térképezni mi fogható épp a csatornából, ehhez mérten kialakítani a hét további részét. Kedden érkeztünk, elfoglaltuk a csapat számára kijelölt szektort, ami a 21-25 helyeket jelentette (idén profi módon minden napra kijelölte a szervező MOHOSZ, hogy melyik csapat melyik helyeket kapja az edzésekre).

Három különböző távolságot és etetőanyagot próbáltunk ki, így nap végére már volt támpontunk a folytatást milyen irányba vigyük tovább. Mindhárman döntő többségében kárászokat fogtunk, köztük pár nagyobbat is, de volt beugró ponty és néhány dévérkeszeg. Karika csak nagyon kis méretekben. Kiderült, hogy a távolságoknak is lesz jelentősége. Rövid, 12-14m távon tudtunk dévért fogni, míg 18-19m inkább csak kárászt adott. Voltak olyan helyek, ahol nagyon kevés töklevél található, itt akár a 21-22m is számításba vehető távolság volt, itt akár pontyot is zsákmányolhattunk. A kárász óvatos hal, nem szereti a zajt és a nyüzsgést. Inkább a tökleveles részeket kereste, illetve a töréseken mozgott, ahol biztonságban érezte magát. Pontytúrást is ezeken a részeken figyeltünk meg, sőt néha igen nagy testű halak ugrásai is borzolták a kedélyeket ezeken a távolságokon.

Másnap már négyen horgásztunk, de csak kétféle etetőanyag maradt a rostán. Azt akartuk megtudni hogyan tudjuk legoptimálisabban szabályozni az élő csali felhasználását. Párban emiatt vagy nagyon kevés élőt használtunk, vagy nagyon sokat. Próbáltunk szélsőséges megoldásokat is modellezni, megtudva, hogy reagálnak rá a halak. Hamar kiderült, hogy sok etetőszúnyog használatával elaprózódnak a halak, és a nagyobbak elkerülik a nyüzsgést.

Poraroma hozzáadásával lehet ugyan fogni pár halat hirtelen, de gyorsan el lehet telíteni és utána hosszú csend következik. Csontkukacra nem éreztünk átütő változást, nem volt számottevő karika keszeg mennyiség a pályán. Gilisztát se tudtuk nagy mennyiségben felhasználni, de ebből azért kellett minden kosárba tenni, hogy fenntartsuk az érdeklődést. Szinte minimál pecára kellett szorítkozni, hogy a kívánt 10 kg fölötti mennyiséget minden nap megfogjuk. Pici űrtartalmú és könnyű kosarakat kellett használni, etetőanyaggal töltve benne pár szál giliszta, és egy kevés pinki. Alapozó etetésről sem beszélhettünk, ugyanazokkal a kosarakkal etettünk, amivel horgásztunk. Ebből is mindösszesen 3 kosár elegendő volt, hogy az ott levő halak figyelmét felkeltse, de véletlenül se riassza el. Egyértelmű lett, hogy a kárászokat a töklevelek előtt, vagy között és világos színű etetővel lehet megfogni és az is igazolódott, hogy kárászok nélkül nem lehet a szektor elejében végezni. A fő csapásirány ezzel megvolt, de mi lesz, ha nem működik? Mit tegyünk, ha nem megfelelő a helyünk, a sorsolás ördöge megtréfál? „B” tervet kovácsoltunk, ami a 12m távolságot jelentette. Ez elég távol volt a tökleveles 18-19m résztől, hogy ide bátrabban etessünk. Kisebb halakra kellett számítani, tehát sötét tónusú etetőanyag kellett. Ott kellett, hogy maradjon sokáig, így nehezítettük is agyaggal. Ide bátrabban etettünk, XL méretű kosárral 10-12 dobás ment be, benne bővebben pinki és apró szúnyoglárva.

Csütörtöki kötelező edzésnapra tehát összeállt az a taktika, amit jónak gondoltunk a verseny hétvégére is. Ezt kellett már csak csiszolni, megtalálni az optimális horogelőke vastagságot, amivel a nagyobb testű kárászok is biztonsággal megfoghatók akár töklevél közül is. 10-11 előkék és 14-16 horgok maradtak csapatszinten kéz alatt. Egyetértettünk abban is, hogy váltogatni kell a csalikat, nem szabad egy mellett ücsörögni, mert minden váltás halat adhat, és általában ad is. Hozzá szabad nyúlni az aprószúnyoghoz és az aromához, de csak egy-két dobás erejéig, nem szabad kísértébe esni még akkor sem, ha halat ad, mert a következő pillanatban már csak a hosszú szünetet kell, hogy elkönyveljük. Külön világos etetőanyagot kevertünk a töklevélnél megbújó kárászoknak és pontyoknak, külön sötétet a rövid pálya apróbb keszegjeinek.

Eljöttek a versenynapok, egyik a másik után, ahol a kidolgozott taktika működött, hisz minden nap horgászott akár több csapattagunk is szektor első helyeket. Sikerült egy szélső, méghozzá egy alsó szélső helyet is megcsípnünk, ahol Berényi Zoltán mesterien zárta a pályát és horgászott stabil pálya egyest. Papp József nem mozdult a B szektorból, három napot töltött ott különböző helyeken. Horgászott stabil első helyet, de ahol nem volt kimagasló a hely, ott is felverekedte magát a középmezőnyig. Varga János első napi hármasa és gyönyörű compója mellé másnap egy egyest gyűjtött, így egyéniben is elöl volt, és csapatát is jó helyen tartotta. Sipos Ádám első nap egy borzasztó haltalan szektorba sorsolt, ahol 500g már a szektor elejére volt elég. Ennyire nem voltunk felkészülve, de tanultunk belőle, és milyen jól jött az itt kidolgozott taktika később. Szinte mindannyian profitáltunk abból, amit Ádám összerakott itt. Micro kosár csak etetőanyaggal megtöltve, minimális szúnyoggal, míg az apróságok meg nem jelennek rajta. Ezt követően az etetőanyagot löszös agyag váltotta fel, ha lehet még kevesebb szúnyog mellett. Mindezt pici horoggal, nagyon vékony előkével és fonott főzsinórral, hogy minden rezdülésre lehessen reagálni. Ezt a pecát leírni könnyű, megvalósítani borzasztó nehéz. Mikus Karcsi meghagyta a rakétáit vasárnapig. Minden nap értékes pontokat mentett, de vasárnap Neki is sikerült első helyre vinnie magát a szektorában. Csapatunk teljesítményéhez hozzájárult még két háttér emberünk, Rigó Edit és Papp Zoltán, akik a fontos híreket vitték, és szemeink voltak ott is ahová horgászat közben mi nem láttunk.

Eredményhirdetés előtt záporoztak az egymásnak ellentmondó hírek, melyik csapat hol végzett. Szinte percenként más eredménnyel, majd az egészet megcsavarva újra. Mindenki egyetértett azonban abban, hogy nagyon szoros eredmény született. Amikor kihirdették, mi sem akartunk hinni a fülünknek. 3 nap 5 horgász eredményeit figyelembe véve első helyen végzett 99 pontot gyűjtve a Timár Mix Feeder team csapata, nagyot hajrázva és végül nevető harmadikként az élre állva. Második helyen egy pont hátránnyal 100 pontot gyűjtve a Molnár-Sziget CarpZoom Team végzett, akik két napig vezették a tabellát. Harmadik helyen a TopMix – Preston feeder team ért be 102,5 ponttal, szombaton alig fél ponttal loholtak az éllovas nyomában, és vasárnap se engedtek nekik sokat. A következő csapat pedig 0,5 ponttal lemaradva, 103 helyezési számmal végzett a negyedik helyen. Tanulságos verseny volt, koncentrációt igényelt a csapat minden tagjától, senki sem lóghatott ki a sorból, ha jó eredményt akart valaki elérni.


A TOP MIX Feeder Team a dobogó 3. helyére állhatott fel az Országos Bajnokságon.

Mostani írásomból nem véletlenül hagytam ki a márkák pontos megnevezését szinte mindenhol.  Úgy vettük ugyanis észre, hogy nem volt jelentősége. Tónusok kellettek, csali kombinációk és az élőanyag mennyiség pontos adagolása volt fontos, valamint a sorsolt hely adta lehetőségekkel kellett tudni maximálisan élni. Nagyon jó verseny volt, köszönjük a szervezőknek és a versenyzőknek, akik a rangját adták ottlétükkel ennek a nemes küzdelemnek.

                                          Varga János

Team TOP MIX