Nem szép egy ilyen címet adni egy még létező, élő folyóról szóló írásnak, de a minap történtek alapján el kellett készítenem ezt, a bennem már régóta érlelődő cikket. Remélem sokan fogják olvasni és talán olyan helyekre is eljut, ahol hathatósan tudnak tenni valamit. Valamit, ami megmenti a Duna és többi természetes vizünk halállományát nekünk és a jövő nemzedéknek, hogy ne csak a régmúlt sajtót lapozva álmodozzanak őseik legendás fogásairól, a kapitális süllőkről, pontyokról és ne csak képeken lássanak kecsegét, márnát, paducot.
Történt, hogy szombaton vízre szálltam, pergetve akartam néhány süllőt horogra keríteni, elvégre süllő szezon van. Ilyenkor minden valamire való süllő a sekélyebb zátonyok gödreiben lakik, várva az előttük elhúzott gumihalaimra. Azonban néhány vízen lévő sporival beszélve rossz előérzetem támadt.
Ismét megjelent a Duna gerjeni szakaszán az a dúsgazdag, terepjáróval csónakot húzó érdi gereblyéző csapat, aki a felsőbb szakaszokat kifosztva itt folytatta áldásosnak éppen nem mondható tevékenységét. A halak telelő helyeit felderítve több mázsa harcsát gereblyéztek ki ismét a gödrökből, legereblyézték a süllőt a zátonyokról. Érdről megéri ide járni? Akkor milyen pusztítást végezhettek azon a környéken? Vagy ott már el vannak tiltva?
Nincsenek ellenőrök, rendőrök? Vagy, ha vannak, akkor mit csinálnak, miért kapják a fizetésüket? Bár az is igaz, hogy télen, a gereblyézők fő szezonjában, még ellenőrt, rendőrt vízen nem láttam. A paksi vízirendészet csónakja szépen kiemelve a vízből, a rendőrök a meleg szobában, a rapsicok meg a vizen.... Milyen idilli kép !
És mi van az adósokkal, akiknek a gazdaság „kifehérítése „ lenne az egyik feladatuk? Nem ellenőrzik az orgazdákat?
Igaz, a Pó folyóról feketén beáramló több száz tonnányi harcsahús is eltűnik a piacon, mit számít ez?
Pedig a Pó folyó Európa egyik, nehéz fémekkel legjobban szennyezett vize. Hol vannak a fogyasztó védők? Megetetik velünk a mérgezett halhúst?
Na, de álljunk meg, nem ez az írás témája, maradjunk a Dunánál!
A folyóban egyre kevesebb a hal, egyre kevesebb az ivadék és serdülő korosztály, szinte eltűnt a kősüllő, a kecsege. A víz kiraboltatásának korszakát éljük, valamit tenni kellene.
Nem vagyok döntési pozícióban, nem vagyok „szakember", csupán annyit tehetek, hogy leírom tapasztalataimat, véleményemet azért, hogy valaki, „magasan ülő" és hozzánk leereszkedő, meglássa és felkarolja az ügyet.
A magam részéről három komoly okát látom, hogy a Duna 5-10 éven belül halott víz lehet és ebből kettőt /a kormoránt és a rapcickodást/ meg lehetne akadályozni, amelyek megakadályozása a harmadikat meg fogja szűntetni.
Hogy teljesen érthető legyen, nézzük pl. egy jászkeszeg szemével a természet körforgását:
Egy ivarérett jász vagyok, lerakom ikráimat a szokott helyre, a parti kövezés környékére. Alig leraktam, jön a géb és felzabálja nagy részét. Ami elgurult a kövek közé, azok kikelnek és beállnak a partszéli vizekbe, ahol kisebb a sodrás és gyorsabban felmelegszik a víz. De megint jön a géb, ezek nagy részét is elkapja. Amelyik túléli, növekedni kezd. Egy részüket még elkapják a süllők, csukák, de már ezekből is kevés van, úgy hogy szépen kinőnek a szájukból. Aztán éppen serdülő korba érnek amikor jönnek a kormoránok. Na, ezek aztán végeznek pusztítást! Ezt a mészárlást már csak néhány példány éli túl. Ezek kinőnek a kormorán csőréből, igaz, sokukon ott a csőr nyoma. Most már csak a hálót és a hármashorgot kell elkerülni. Erre azonban igen kicsi az esély. Hoppá ! Mi ez az oldalamban? Nem megmondtam? Az a kicsi esély is elszállt.
A Duna géb állományának drasztikus növekedése
A géb valószínüleg a tengerekről került a Dunába, ahol már régóta jelen van, de ilyen mértékű, robbanás szerű túlszaporodása csak az utóbbi években következhetett be, amikor is elegendő életteret nyert azzal, hogy a többi halfaj megfogyatkozott. A természet törvénye ez is.

A betolakodó
Ott van a vízben a géb, amely elbújik a kövek közé ellenségei elől. Néha előbújik, megeszi más hal ikráját, elkapja egy-egy ivadékát, de óvatos, mert őt is figyelik. Van/volt aki őt is figyelte. Nem tudott elszaporodni. Aztán jöttek a kormoránok, Egyre nagyobb számban. Felfalták a gébek ellenségeit, a kősüllőket, süllőket, jászokat. Ugyan ezt tették a halászok, orvhalászok, gereblyézők, de ők a nagyobb, már ivarérett halakat hordták el és nem telepítettek a helyükbe.
A géb kidugja a fejét a kövek közül és mit lát? Sehol egy ellenség, szaporodjunk hát bátran. És szaporodik. Aztán ráfanyalodnak a békés halak természetes táplálékára is, kiszorítva őket a táplálékláncból.
Jelenleg olyan tömegekben él, hogy szinte teljes mértékben felzabálja a halak kövekre rakott ikráit, a kövek által lassított vízbe kiálló ivadékokat, elpusztítva ezzel az utánpótlást.

Robbanásszerű elszaporodása számos halfaj vesztét okozhatja
A fenékjáró küllő is csaknem eltűnt, köszönhetően a gébeknek
A gébek túlszaporodása ellen közvetlenül nem tehetünk semmit. Azonban közvetetten igen!
Ha csökken a kormoránok által okozott pusztítás és mérsékelni (megszüntetni) lehetne a halászat, orvhalászat, rapsicok által okozott halrablást, a halállomány felszaporodása megszűntetné a gébek életterét, megszaporodnának természetes ellenségei és magától visszaállna az állományuk.
Kérem, fogadják el, ez ilyen egyszerű. A természet gyógyítja magát, amíg van miből. De, ha már nem lesz?
A kormoránok túlszaporodása
Mielőtt konkrétan foglalkoznánk a kormorán vagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis) hazai elterjedésének gondjaival, egy kérdés merül fel bennem. Mégpedig az, hogy ki és hogyan felügyeli kis hazánkban vagy akár nemzetközi szinten a természetvédelmi koncepciók megvalósulását, ezek helyességét, netán értelmét?
Ha a szervezeti hierarchiát nézzük, egyértelmű lenne a válasz: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mint ahogy a nemzeti parkjaink tevékenységét is.
Lehet, hogy nincs teljesen igazam, de nekem úgy tűnik, mintha "bekötött szemmel" történnének ezek az ellenőrzések, s számonkérésről még nem hallottam.
Mire gondolok? Íme egy-két példa a "védelmi" koncepciók közül.
Itt vannak például a biharugrai tavak, amely anno - az intenzív halgazdálkodás és vadászat mellett - igazi vízimadár paradicsom volt. "Ezt meg kell menteni" alapon tájvédelmi körzetként bevonták a privatizációba, egy konzorcium megvásárolta a belső tavak partjait, ahonnan azonnal kitiltották a vadászokat, halászokat, horgászokat ... s ma még víz sincs ezekben a tavakban. Mindent felvert a gyom és az aljnövényzet, a vízivilág gyakorlatilag tönkrement.
De mondhatnánk Lábodon, a Petes malmi tavat, ahol vidravédelmi központot hoztak létre és ahonnan mára elköltözött vagy elpusztult a természetes vidraállomány.
Vagy a védetté nyilvánított nyuszt gyakorlatilag kiirtotta az ugyancsak védett mókust.
Nézzük ezek után részletesebben a kormoránt.
Magyarországon korábban nagy költőhelyei voltak, de a károkozása miatt ezeket fölszámolták. 1947-ben csak a Kis-Balatonon fészkelt, 1982-ben került védelem alá és 1987-88-ban - ki is került a védett madarak listájáról, mert állománya nem csak Magyarországon, hanem egész Európában robbanásszerű gyarapodásnak indult.

Régen, amikor csak egyet-egyet lehetett látni, egymásnak dicsekedtünk, hogy már láttunk kormoránt. Hol vannak azok a szép idők?!
Az 1990-es évek elején hazánkban már 6 ezer darabra becsülték az állományát, amely mára - az őszi hónapokban - eléri a 23-26 ezer példányt. A vizsgálat számítása szerint a kárókatonák által elfogyasztott éves halmennyiség mintegy 2428 tonna hal, egy madár naponta átlag fél kiló - más források szerint három kiló - halat fogyaszt el ... és nem lehet pontosan kimutatni, mennyi halat sebeznek meg.
1993-ban egész éves vadászati idényt állapítottak meg rá, amit 1998-tól nem újítottak meg... azóta a bizonytalan státusú fajok körébe tartozik, de biztosan lehet számolni a halállományban okozott kártételével.

Ma már több százas csapatokban írtják a Duna halállományát, válogatás nélkül.
A vadgazdálkodástól a hatóságok szigorúan megkövetelik, hogy pontosan meghatározzák egy-egy vadfaj eltarthatóságának, illetőleg hasznosításának számait. Ismert fogalom a minimális és maximális létszám, amely között valahol ott van az ideális mennyiség.
Ugyanez a védett fajokra nem működik, nem vállalkozik rá egyetlen természetvédő vagy madarász, hogy megmondja egy-egy fajnál mennyi lenne az ideális mennyiség, amit egy adott területen, vonulásának útvonalán, fészkelő helyein, stb. a természetnek el kell tartania ... a gazdálkodóknak pedig el kell tűrnie.
Ha az illetékesek nem csupán az íróasztalnál ücsörögnének, hanem járnák az országot rádöbbennének, hogy a természetes vizeinken lassan több a kormorán, mint a hal.
A természetvédelmi törekvésekkel alapvetően egyetértek/egyetértünk, csak a módszereket, az "én vagyok az erősebb" vitastílust bátorkodom kifogásolni. Nem hiszem, hogy az utolsó érv, mindig a "csak" lehet, mint ahogy azt sem, hogy a végtelenségig el lehet rejtőzködni az EU és a nemzetközi egyezmények mögé. Kérve-kérem: tessék engem - a halászokat, horgászokat... a természethez közel állókat - igazi érvekkel, tudományos kutatásokon alapuló számokkal meggyőzni, hogy ne legyen igazam, hogy ne higgyem: a mindenható természetvédelem egy elvakult vallási felekezet, s egyre inkább állam az államban...

Sok ezer költőpár is fészkel hazánkban és már nem csak a Kis-Balatonon.
Ma a kormoránok elszaporodásának alapvető oka, hogy a holland és dán védett területeken e madárfaj fokozottan védett. Októbertől a költő- és nevelőhelyeken csökken a táplálékmennyiség, így a kormoránok megindulnak a kontinens belseje felé a halban gazdagabb területekre. Az Európa Parlament úgy foglalt állást: a kormoránok állományát elfogadható szinten kell tartani és meg kell találni az ökológiai egyensúlyt.

Fő tápláléka a 25 - 60 dkg-os hal, de a kilós sem jelent akadályt.

A jászt a kormorán öklendezte ki, mert nem tudott felszállni a vízről.

66 dkg-os volt a jász. Hiú ábránd azt hinni, hogy ilyen halak mellett majd gébet eszik.
A kárókatonák több halat ettek meg tavaly, mint amennyit a gazdaságok eladtak. A károsultak felháborodása akkora, hogy decemberben az Unió parlamentje tárgyalt, a magyar környezetvédelmi miniszter rendeletet is hozott a „gyérítésről". Azért nem lőhet a madárra mindenki.
Még nyáron a magyar környezetvédelmi miniszter is hozott egy rendeletet, amely szerint különleges madárvédelmi területeken kívül, nem fészkelési időszakban és nem ólomsöréttel lehet „gyéríteni" a kormoránt külön engedély nélkül is. Ám csak azok lőhetnek a madárra, akik engedéllyel tartanak vadászfegyvert. Sőt, azok sem mindenhol !!!
Valami agyament rendelet értelmében pl. a Duna Tolna megyei partszakaszán nem szabad vadászni, mert a vízbe hulló sörét szennyezi a Dunát. A tulsó, a Bács-Kiskun megyein meg nem szennyezi ! Hát akkor ritkítsuk a kormoránt !
Ezek a madarak - mint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől is tudjuk - az utóbbi években a védelemnek köszönhetően nagyon elszaporodtak. ... A sok madár sok halat eszik: a Dunán, Tiszán a védendő kecsege további ritkulását is a számlájára írják. A Kindermann-jelentés azt javasolja, az unió európai szinten készíttessen tervet az állomány „kezelésére", „hosszú távon integrálja a kultúrtájba". A jelentés megállapításait a természetvédő szervezetek több ponton is vitatták, az Unió parlamentje azonban úgy döntött, tényleg „kezelni kell a helyzetet".

Ezt a kiló fölötti jászt is kormorán sebezte meg.

A tógazdaságokban is hatalmas károkat okozhat.
Az MME még nem alakított ki álláspontot ez ügyben. Aminek az is az oka, hogy egy madárvédő szervezet nem szívesen foglalkozik olyan megoldással, amely madarak elpusztításáról szól. Mégis, muszáj tenni valamit, mert az ügyben támadt indulatok a természetvédő szervezetek, intézmények ellen is irányulnak - másrészt védett élőhelyeket, fajokat is veszélyeztet a kormorán. Vagyis: ha már az ember beleavatkozott a természetbe, nincs megállás. Olykor azzal is kárt okoz, ha véd egy madarat.
A fekete sereg pusztítása - számokban /Kindermann jelentés/
1979-ben még csak 50 ezer kárókatonát számoltak a kontinensen, 1995-ben 650 ezret, 2001-ben 900 ezret, tavaly már 1,8 milliót. Az Európai Unió parlamentje számára tavaly készített Kindermann-jelentés szerint egy kárókatona egy nap 400-600 gramm halat fogyaszt el. Ezek a madarak évente több mint 300 ezer tonna halat esznek ki az európai vizekből, ez a mennyiség pedig a jelentés szerint meghaladja Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Magyarország és Csehország együttes éves halgazdasági termelését. A Fehér-tói gazdaság 2007-ben például 8,4 millió forintos kárt írt a kormoránok számlájára.
Ennek a pusztításnak ránk eső részét nézzük végig nap mint nap a Dunán, Tiszán, Balatonon és minden természetes vizünkön. Konkrét intézkedések alig történnek, történtek. Miért nem lehet úgymond „vérdíjat" kitűzni a kormoránokra, mondjuk két patront egy példányért? Vagy miért nem hívjuk ide a mindenre csípőből tüzelő olasz vadászokat, akik esetleg még fizetnének is egy kis lövöldözésért?
Meddig várunk? Amíg eltűnnek őshonos halaink a külföldi madarak gyomrában? Ki védi meg a halakat? Azokra miért nem vigyáznak a természet és környezet védők? Ezúton hívnám fel a figyelmüket, ha elfogynak a halak, éhen pusztul a kormorán is!
Véleményem szerint a kormoránok manapság nagyobb károkat okoznak a Dunán, mint a halászok, orvhalászok ás orvhorgászok együttvéve, hiszen a kubikokat is kipusztítják, amely sok halnak a bölcsője lenne.
A halászok, orvhalászok és orvhorgászok tevékenysége
Mindenhol, ahol csak lehet hangoztatom, hogy a természetes vizeken be kellene szűntetni a halászatot. Az UNIO fejlettebb tagállamaiban ezt már régebben megtették. Egyszerűen nem lehet kontrollálni a tevékenységüket, mikor, milyen halból mennyit zsákmányoltak, nem lehet kontrollálni az értékesítési láncot, mennyiséget. Kontrollálhatatlan a kötelező telepítés mértéke, a tilalmi idők betartása, módszerek alkalmazása stb.
Felháborítónak tartom a tilalmi időben hálóval körülkerített ívóterületet, a pontytilalomban ívóhelyekre letett varsákat, az éjszaka villannyal körülveretett kövezéseket, az egyesületeknek eladott balatoni - dunai - tiszai keszegek százmázsáit stb.
És még soha sem láttam halőrt, rendőrt, aki oda ment volna a kihúzott hálóhoz és megnézte volna, hogy visszadobják-e a pontyot tilalomban.
Azt viszont látom, hogy márna tilalomban a kishalász mázsaszám szállítja a márnát méretkorlátozás nélkül valamelyik maszek horgásztóba a kedves vendégek teljes megelégedésére.
Az a néhány HTSZ, akik a Dunán halásznak, azon kívül, hogy rabolják a vizet, semmit nem tesznek a halállomány megóvása érdekében, elősegítve ezzel a halállomány csökkenését. Nem alkalmaznak halőröket, nem telepítenek, nem vigyáznak a vízre.
Példaként ott a Sió szekszárdi szakasza. A két híd közti terület téli vermelőhely és a gereblyések paradicsoma. A vízterület a Tolnai HTSZ tulajdona, de nem törődött vele. Szabad volt a rablás, amíg néhány horgász meg nem elégelte és a Szövetséggel karöltve elkezdtek kijárni ellenőrizni.
A horgászengedélyek árát a HTSZ-ek elteszik, saját céljaikra fordítják, a víz, a halak védelmére jóformán semmit sem költenek.
Az orvhalászok is kiveszik részüket a Duna kifosztásából. Varsával, hálóval, villannyal és mindennel amivel csak lehet, rabolják szinte büntetlenül a vizet. Nagy ritkán, ha valami bejelentés után el is kapják őket, nevetséges büntetéssel megússzák és kezdik elölről.
De itt vannak az orvhorgászok is. Olyanok, akiket a bevezetőben is említettem, akik Érdről járnak Gerjenbe, akiknek még csak nem is a megélhetés a tét. És mennyien vannak még rajtuk kívül, akik naponta gereblyéznek büntetlenül, mert tudják, hogy ellenőr nincs, rendőr nem jön, mert a motorcsónakot a vízre kellene tenni és különben is hideg van. Ha meg véletlenül jön, messziről lehet látni a csónakjukat, van idő eltűntetni a tiltott szereléket, eldugni a halat. Meg azt is meg lehet magyarázni nekik, hogy a gödörben húzott, hármashoroggal megspékelt twisterre a harcsa elvétette a rávágást és így az oldalába akadt a horog.
Nézzük példaként a paksi melegvíz kifolyót. Amióta a Dunát járom, ez mindig is a halak gyülekező helye volt, régen nagyon sok hallal, ma már csak kevéssel. Azonban a gereblyézés itt családi hagyomány, apáról fiúra terjed. Még soha sem láttam, vagy hallottam, hogy itt bárkit is megfogtak volna gereblyézésért.

Békés gereblyézők a paksi melegvíz kifolyónál a májusi harcsaszezonban.

Senkitől sem zavartatva űzik a "sportot" /rejtett kamerás felvételek/
Ennek egyszerű oka van, „dobbal nem lehet verebet fogni". Ha jön a rendőr motoros, már messziről látni, el lehet tűntetni a cuccot, halat. A rendőrnek meg nincs annyi esze, hogy például a part felől jöjjön, mert ott a fák között jól el lehet rejtőzni, és esetleg néhány felvételt is lehetne készíteni bizonyítéknak. Nem, nekik a víz felől kell jönni, így biztosan nem kell elkapni senkit, nincs ügy, nem kell dolgozni vele.
A csatolt rövid video is rejtett kamerával készült.
Ilyenkor, télen pedig biztosan nincs ellenőrzés, mert a csónak sincs a vízen.
Gondolom, hasonló a helyzet a Duna más szakaszán is, ne csodálkozzunk tehát, ha büntetlenül lehet űzni ezt a módszert.
Összefoglalva, ha ez utóbbi dolgokat, a kormoránt, a halászatot, orvhalászatot és orvhorgászatot meg tudnánk állítani, a gébeket a folyó ki tudná heverni. Azonban amíg ezért nem teszünk, nem akarunk tenni semmit, kezdhetjük szögelni a Duna koporsóját.
Papp József
Felhasznált anyagok:
Magyar Vadászlap
Délmagyar.hu
UNIO Kindermann jelentés
Szóljon hozzá Ön is!
Kattintson a linkre és véleményét on-line eljuttathatja hozzánk!
A vélemények, hozzászólások időrendben követik egymást, a legfrissebb van legfelül!
Tisztelt Papp Úr, olvasók!
Nagy figyelemmel olvastam cikkét - amihez gratulálok - a hozzászólásokból megítélve kicsit talán megkésve (2009.06.23.), de talán nem túl későn. Gondolom az írás majdnem minden része képeket, emlékeket, esteket elevenít fel a Dunán sokat horgászó emberek körében. Mindenkinek van esete gébekkel, kormoránokkal, orvhalászokkal kapcsolatban.
Engedje meg, hogy a cikkel kapcsolatban adjak néhány információt, mely talán teljesebb képet ad a már leírtakat kiegészítve, vagy egyes részeket helyenként talán cáfolva is, esetleg pozitívabb szemszögből is megközelítve.
Nem szeretnék regényt írni, ezért igyekszem röviden és tömören, ami ebben a témában nagyon nehéz.
Mondanivalómat az ön által leírt 3 fő károsító tényező köré csoportosítanám:
1, Gébek: Teljesen egyet értek. Sajnos ebben a pontban nem tudok segíteni. Bízok a Duna önszabályozásában és abban, hogy ha már a MOHOSZ erre nem képes akkor a horgászok helyesen ítélik meg az engedélyben feltüntetett védett halfajok fontosságát, és az általuk okozott kár mértékét és ennek megfelelően járnak el amikor ezt a halat kifogják (halőrként ennél konkrétabban talán nem fogalmazhatok).
2, Kormorán: egyet értek abban, hogy a helyzetet helyi civil törekvések teljes mértékben nem tudják megoldani, de talán elindíthatnak valamit. Ebben bízva egy évvel ezelőtt gondoltam tenni kéne valamit, ezért a témát alaposan körüljárva megkerestem 9 vadásztársaságot 1520-1564 fkm Duna-szakasz mentén, akikkel együttműködési megállapodást sikerült kötni a Paksi Halászati Szövetkezet bevonásával (hiszen nálunk a Duna jelenleg az ő kezelésükben van, elsődlegesen nekik kéne a halat védeni). Ez a 9 társaság teljes egészében területileg lefedi a Duna Dunaföldvár és Gerjen közé eső szakaszát mindkét parton. A megállapodások és a nehezen megszerzett hivatalos engedélyek értelmében, a károkozás megelőzése érdekében a kárókatona riaszthatóvá és lőhetővé, gyéríthetővé vált (egyébként ezt nem sokkal később időszakosan országosan is bevezették). Sajnos a várt áttörés mégsem következett be. Ennek elsődleges oka, hogy az illetékes hatóságok mindenféle környezetvédelmi és uniós szabályozásokra hivatkozva betiltották az ólomsörét használatát. Ez sajnos technikai és anyagi problémákat is felvet azon kevés vadász számára akik szívesen tennének az ügy érdekében, ugyanis az acél sörét közel sem olyan hatékony, drága golyós lőszert senki sem fog erre pazarolni. További korlát, hogy vendégvadász nem gyéríthet, pedig hát a más madarakra vadászó rossz hírű olasz vendégek mérhetetlen lövő kedve talán jól jöhetett volna. És ennyivel nem elégedtek meg a hivatalos szervek. Ugyanaz az illetékes aki kiadta kilövési engedélyt egy másik rendelkezésében, amiben szerette volna védeni a vízi madárvilágot a fent említett Duna-szakasz Dunántúli részén a vadászokat kitiltotta a gátakon kívülre. Na a szántókon igen ritkán lőhető a halpusztító. Szerencsére a Duna –Tisza közén más területileg illetékes kirendeltség ilyen korlátozással nem élt. Hát nem furcsa, vagy a túlpart az már egy másik ország, vagy más madárpopuláció!
Hát itt tartunk jelenleg helyileg és országosan.
Biztatok mindenkit mondjuk el mindenhol ahol csak lehet, hogy a halállományban okozott kár még ha víz alatt is van és nem látható, csak tapasztalható, akkor is létezik. Semmivel sem másabb mint a seregély által letarolt gyümölcsös, vagy a jég által elvert haszonnövényben keletkezett gazdasági kár, hacsak abban nem hogy, gabonát vetni újra talán kicsit könnyebb mint kipusztult halfajokat lerabolt vizet újra éleszteni. És talán azért mindenki érezhetné annak fontosságát – főként aki hivatalból is tehet ellene - ,hogy nem csupán gazdasági kárról van szó.
3, A halászok, orvhalászok és orvhorgászok tevékenysége: Na ez az a téma ami már számomra igazán hazai terep, és fő oka annak, hogy úgy gondoltam hozzászólok a témához. Mondanivalóm, tapasztalatom és tevékenységem Pakshoz kötődik, de remélem mindenki számára elgondolkodtató, esetleg tanulságos. Nem értek egyet az írásának azon részével, hogy senki nem törődik a vizek védelmével, és ezt had cáfoljam konkrétumokkal talán egy kicsit régebbi eseményektől indítva.
Már talán 5 éve is van annak a beszélgetésnek, ami elindította az események sorozatát. A Paksi Sporthorgászok Egyesületén belül akadt egy kisebb társaság a ki megelégelte a vízen elkövetett rablásokat, ezért úgy döntött, hogy más lehetősége nem lévén társadalmi halászati őri csoportot alakít. A tanfolyamot megszerveztük, annak lebonyolításához helyiséget biztosítottunk, levizsgáztunk. A halászati őrzés a vízterület kezelőjének feladata volna – jelen estben Paksi Halászati Szövetkezet – aminek működéséről szerintem mindenkinek van elképzelése, talán ezt a részét a dolgoknak ne elemezzük. A szövetkezet hozzájárulásával megkaptuk igazolványainkat, és belevágtunk abba, amire sokan azt mondták akkor, talán még néhányan ma is, hogy lehetetlen megoldani. Elkezdtük az ellenőrzéseket a vízen saját eszközeinkkel, anyagi forrásainkkal, szabadidőnkben, horgászat közben. Gyűjtöttük az információkat, tapasztalatokat, próbáltuk megtalálni a jogszabályok által nyújtott leghatékonyabb megoldásokat. És hogy hol tart most a dolog? Van egy elkötelezett csoport, ami támogatást élvez tisztességes horgászok körében, a horgászegyesület vezetőségében, a rendőrségen. Tavaly már sikerült elérni, hogy megkötött együttműködési megállapodás keretében közösen ellenőriztünk a rendőrséggel (szárazföldiekkel és viziekkel), és több esetben sikeresen ritkítottuk az illegális varsákat, hálókat, gereblyéző horgászokat. Ez utóbbi kategóriában azóta már van bírósági ítélet is ami állatkínzás miatt felfüggesztett börtönbüntetést rót ki a pénzbírság mellé. Hozzáteszem meggyőződésem, hogy tevékenységünk kapcsán helyezte újra előtérbe a rendőrség az ellenőrzéseket. Sikerült elérni, hogy megmozduljon az állóvíz megye szinten is. A TOHOSZ belátta, hogy a Halgazdálkodási Bizottságon belül működő halászati őrzés eredménytelen, ezért tavaly létrehozta különállóan a Halászati Őri Bizottságot, amibe csoportunk is delegált egy tagot.
És mi történt már idén? Már ismét folyamatban több személy ellen a gereblyézés miatt a feljelentés, túl vagyunk már pár száz méter lesháló begyűjtésén, fogynak a varsák már elvétve akad csak jelöletlen. A TOHOSZ úgy döntött csónak és motor beszerzést indít el, amit elsődlegesen a csoportunknál helyez el a Dunára, helyi kiinduló bázist kialakítva ezzel. A tervek szerint a megyében hasonlóan működő ellenőrző szervezetek átjárhatósága egymás területe között biztosítva lesz, ezzel némileg elmosva a „rabsicok” által jól ismert határokat.
Pályáztunk tárgyi eszközökre úgymint digitális rögzítésre alkalmas infratávcső, videokamera, fényképezőgép. Elkezdtek gyűlni a civil bejelentések, nevek címek, időpontok, helyek, jól használható információk. Gyűjtjük a képeket, felvételeket. Egy horgászverseny és az azt követő beszélgetés eredményeként valószínűleg lehetőséget kaptunk az Ön által jól ismert haldorádó portálon ismertségre szert tenni, esetleg cikket megjelentetni, vagy fórumot nyitni.
Bőven vannak eredmények, biztató jelek. Utasítsuk el társadalmilag a bűnözésnek, szabálysértéseknek a vízen elkövetett formáit. A civil összefogás sokszoros erőt képvisel a hivatalos szervek szűkös anyagi és létszámi helyzetéhez képest (de azért az ő háttértámogatásuk nélkül nem javaslok senkinek egyéni akciókat).
Aki bármilyen információval támogatással segítené a Duna 1520-1564 folyamkilométere között működő Paksi Sporthorgászok Egyesületének Társadalmi Halászati Őri csoportját az hívja a 06-20/2499288-as telefonszámot.
Köszönöm a hozzászólási lehetőséget és örülök, hogy rövidebbre sikerült mint maga a cikk :)
Tisztelettel Jantner Csaba társadalmi halászati őr
Köszönöm Csaba a hozzászólást.
Már beszéltem a Tumpek Pistivel is erről. Említettem neki, ha valamiben segíthetek, akkor szóljanak. Időnként használhatjuk az én csómnakomat is, az gyorsabb, mint a maguké. A közeljövőben szándékomban áll egy anyagot is készíteni Önökkel, Önökről és itt és a Haldorádon-is megjelentetni. Ehhez viszont majd én kérem az Önök segítségét, időpontot.
papp
Kedves Papp Úr!
Örömmel olvasom írásait, hogy valaki arról Duna szakaszról ír ahol állandóan horgászom, ö..kicsit szeretném cáfolni a a rendőrökbe vetett hitét. Van a paksiaknál ismerősöm és már többször találkoztam vele vízen miközben ellenőrizött és már fogott rabsicot nem egyet, még éjjel is találkoztam vele ellenörzésen pont ívási időszakban, és elmeséltem neki, hogy míg jártam a vizet merre láttam varsát. Másnap mikor arra jártam az összes varsa elvolt tűnve felszámolták és több nem is lett a környéken sem. télen, 4-5 darab hálót siekrült találnom gumihalazás közben a legjobb helyeken, és varsákat is az erdőben eldúgva..egytől 1ig darabokra lettek vágva! Többször volt alkalmam látni gereblyézőket is.,. haggyán hogy a 7kilós csikát elveszi ami televa ikrával, de még mellé az alig méreteset is. szemem előtt rálépett hogy nyújjon 1et és erre azt felete h mostmár megvan a méret! Itt tele lett a hócipőm és jelentkeztem az RTF-re! Remélem sokat tudok majd tenni az ügy érdekében!
A gébbekkel kapcsolatban:
Lehet, hogy hülyeségnek fog hangzani (nem vagyok halbiológus),de tudtommal az angolna szeret a kövek között élni nappal az a relytekhelye, éjjel meg mint többi rabló és járkál vadászni, a Dunán is van sikerült fogni már 1-2 őt,(természetes víze). Szerintem ha telepítenének a ruganyok közelében vígan élnének ott " mint aza a bizonyos Marci Hevesen!" és pusztítanáka gébeket számolatlanul!
Tisztelt Papp úr!
(sajnos én nem tudok oda válaszolni, ahol az első posztom van)
Ahogy korábbi hozzászólásom is részben ezért született, mert Önnel ellentétben nem látom olyan dualista módon a világot, jelzem, hogy megérzése részben helyes: természetvédelemmel foglalkozom hivatásszerűen. Viszont horgászom is. És épp egyformán tehetetlen dühöt érzek a kormoránok, mint a hazai átlag horgászok miatt. Viszont az emberekre rá tudok szólni, ráadásul ez egy hazai populáció szintján megoldható probléma, a géb és a kormorán viszont többnyire feltartóztathatatlan biológiai trendek megnyilvánulása, melyek elszabadításában az embernek óriási szerepe volt, a mérséklés pedig csak nagy és összehangolt erőkkel valósítható meg.
Egyébként konkrétan nem "ránk" természetvédőkre éreztem sértőnek cikkét, hanem a rendőrökre, akik valóban nevetséges költségek mellett kellene, hogy ellássák nem filléres feladataikat...
Tisztelt Márkus Úr !
Ez már egy Önhöz méltóbb hozzászólás, örülök, hogy a rendőrök után egy természetvédő is felvette a kesztyűt.
A rendőr, rendőrök ezen nem sértődtek meg, leírták bajaikat. Több e-mailt is kaptam ez ügyben, a saját címemre és egyik sem volt sértődött. Megértem a pénzhiányukat, azonban ha Ön is belegondol, esetleg máshogy is csinálhatnák ellenőrzéseiket, amikor is hatékonyabb lenne. Ugyan úgy kevés pénzből kell gazdálkodniuk, de azt kissé hatékonyabbá is tudnák tenni. Ahogy a sebességmérővel el tudnak bújni, ugyan úgy a rapsicokat és is be tudnák cserkészni nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.
A halőrökre, akiknek hatványozottan ez lenne a dolguk, szintén ez vonatkozik. Ráadásul biztosan vannak kiváló halőrök, akik, ha a rendőrséggel együtt mennének komoly eredményeket tudnának felmutatni.
Most pedig térjünk rá az Ön hivatására. Ha hivatásszerűen a természetvédelemmel foglalkozik, akkor azt szeretném megtudni, mi az akadálya, hogy az egyre több és nagyobb hazai kormorán telepek egy részét felszámolják? Ha jól tudom, ennek csak Önök az okai.
Csak a hazai telepek fölszámolásával el lehetne érni, hogy a halak legalább az ívási időszakban nem lennének a kormoránok által zavarva. A nagyobb szaporulatból nagyobb halmennyiség fejlődhetne ki, amelyekből arányaiban nagyobb mennyiségű hal maradna meg és tudna szaporodni. Ezzel a gébeket is vissza lehetne szorítani.
Tudom, hogy a külföldi kormoránok megint jönnének ősszel, de ne adj isten! Önök felvennék a kapcsolatot a környező országokkal és ott is felszámolnának egy csomó telepet, annak azért már lenne látszatja igaz?
Vagy Önök, természetvédők nem tárgyalnak a másik ország természetvédőivel? Vagy csak én látom ilyen egyszerűnek a megoldást?
Vagy esetleg Önök, természetvédők vetnék fel a problémát az UNIO-ban, hivatkozva a természetes halállomány védelmére, hivatkozva a kormoránürüléktől kiszáradó fák védelmére, egyes vízterületek, folyók, tavak, holtágak halállományának kipusztulására és ezáltal ökológiai láncok eltűnésére stb.
Valami felmérést készítve mondhatnák, hogy nekünk elég a fotózáshoz 500.000 kormorán az 1,8 millió helyett, gyérítsük a létszámot valami Önöknek is tetsző módszerrel, de gyorsan, amíg van hal amit meg lehet menteni.
Várom szakértő válaszát, esetleg készíthetne egy írást is a témáról, nagyon szívesen fogadnám.
Papp József
Tisztelt Papp József,
utólagos engedelmével közzétettem írását az oldalamon (pontosabban, csak az elejét, és a "tovább" gombra kattintva eljutnak az olvasóim az Ön oldalára - azt hiszem, így tisztességes).
Örülök, hogy akadnak még olyen horgászok, mint Ön, akik tisztelik és óvják szeretett folyónkat.
Jurinovics Richárd
Megtudhatnám az oldalának az elérhetőségét?
Egyébként utólagosan hozzájárulok, minél többen látják annál nagyobb az esélye, hogy valaki magasan ülő is észre veszi.
Papp
A cikk jó, ha egy problémafelvetést annak veszünk.
Ámde, mint a hozzászólások egy részéből kiderül, sértőként is értékelhető általánosításokkal teli. Inkább hangulatkeltőnek nevezném, mint tényfeltáró jellegű írásnak.
A kormorán viszi a halat, ez jogos és tény. A halászok is. De - gondolom - horgász írta a cikket, így nyilván nincsenek megemlítve bennük azok az érintett szakaszokon "dolgozó" jellegzetes helyi versenyzők, akik a "húszcentis csuka a legfinomabb fokhagymásan" gondolatkör jegyében, a mennyiségi korlátozásokra fittyet hányva töltik mindennapjaikat a parton. Pölö.
A kormoránról csak egy felvetés: megoldja-e a hazai problémát egy külföldi telepekről folyamatosan utánpótlódó faj esetén a belföldi riasztás/gyérítés? Illetve egy meglehetősen okos és óvatos, a változóban lévő viszonyok mellett meglepően sikeresnek bizonyuló faj robbanásszerű terjedését a természetvédelem bűnének kikiáltani legalábbis nem tárgyilagos. Körülbelül annyit ér, mint a cikk szerintem legszebb gondolatmenete: "Meddig várunk? Amíg eltűnnek őshonos halaink a külföldi madarak gyomrában? "
A legfontosabb ebben az esetben is az lenne, hogy mindenki vigyázzon a vízre, ahogy tud. Mondjuk ha például gereblyézőt lát, azt is le lehet állítani.
Szóval nem vagyok én az ügy ellen, sőt mellette, de az ilyen jellegű pamfletek nem biztos, hogy csak használnak. A figyelmet fel kell hívni, de az idézettséget nem a hülyeségekkel kell elérni...
Ahogy írja, a cikk az Ön számára sértő.
Akkor megkérdezném, Ön melyik táborhoz tartozik?
Azt hiszem valami elvakult környezetvédő lehet, aki nem lát a madarainál tovább és nem veszi észre, hogy nem csak a madár/kormorán a környezet, hanem vannak ott más értékek is. Például fák, halak, a halakkal táplálkozni akaró más állatok stb.
Papp
A Balaton halála - amelyet,szerintem MÁR nem tudunk megelőzni.
kis kiigazítás Papp József cikkéből! Bocs Józsi
Kedves Józsi!
Barátom!!
Egy olyan témába kezdtél amit a korábbiakban nem nagyon MERTEK feszegetni!
Örülök hogy a horgásztársadalom ilyen nagyrabecsült alakja vállalta fel ezt a problémát!
Igy a szavaknak ill. a leírtaknak sokkal nagyobb súlya van!
Gratulálok a bátorságodhoz,kívánok Neked erőt,hogy végig tudd vinni az elképzeléseidet 1 kemény támogató biztos van mögötted!
Tisztelettel és Barátsággal:Pető Balázs
Tihanyból
Kösz
Papp
Nem a szolgálatos rendőr rendelkezik a benzinnel, meg mikor hova menjen, gondolom ez érthető. Ha 1 hónapra van adott keret, akkor az annyi és kész. Lehet hogy megy két kört és ennyi. Azt nem gondolta komolyan, hogy egy rendőrségen mindenki azt csinál amit akar. Itt más problémák vannak, most nem akarok senkire mutogatni. Ha meg annak ellenére nem megy ki, hogy van "lehetősége" rá, megint más problémát vet fel. Azt hogy mikor milyen munkát végez a rendőr megint nem ő szabja meg, hanem hogy milyen területen dolgozik. Amikor a zebán ütnek egy egy gyereket, akkor az a baj hogy miért nem fékezik eg a száguldókat. A szabályok meg azért vannak, hogy mindenki betartsa, nem csak jogok hanem kötelsségek is vannak. Egy rendőr adott esetben az életét kockáztatja, igen erre esküdött fel. Én is szívsen cserélek bárkivel, és mindenki elött ott a lehetőség, hogy kipróbálja magát. Sajnos a közvéleménnyel van gond, megítéléssel, általánosítással. De részemről lezárva a téma, hiszen az az oldal nem ennek a kérdésnek a megvitatására van hivatottva, illetve nem állt szándékomban OFF-ni. Csak közös összefogással lehet célt elérni, rendőrők,horgászok,polgárörök, becsületes állampolgárok, mert strucc politikával nem megyünk semmire. Egyébként ha úgy érzi, hogy néhány kolléga nem megfelelően inézkedik, akkor azt az illetékesek felé jelezni kell.
Én nem tudom eldönteni mi a helyes, mi a megfelelő intézkedés, én csak a problémát látom és a megoldást szeretném.
Megpróbáltam rávilágítani, hogy nem elég végigszáguldani a vizen, mert úgy nem lehet megfogni a rapsicot. Ravaszabbnak kell lenni náluk.
Ha ezzel segítettem, örülök, ha nem veszik figyelembe, nem tehetek semmit.
Voltam katona, tudom, hogy vannak felettesek és beosztottak és a felettesek mondják meg a "tuttit". De ki tudja, hátha egy felettesben is felötlik néhány gondolat, ha elolvasta a cikket és a hozzászólásokat, vagy valaki megmutatja nekik, hogy olvassák el.
Papp
Gratulálok a cikkhez,nagyon "ül" minden sora.
Százhalombattai Duna-szakaszon ugyan ez a helyzet,de ellenörzés téren előrelépés
történt.
A többi az változatlan:halászok,rabsicok,gereblyézők,kormoránok,gébek..
Remélem felénk is lesz elmozdulás.
Papp
Nagyon fontos írás! Gratulálok!
"Nincsenek ellenőrök, rendőrök? Vagy, ha vannak, akkor mit csinálnak, miért kapják a fizetésüket? Bár az is igaz, hogy télen, a gereblyézők fő szezonjában, még ellenőrt, rendőrt vízen nem láttam. A paksi vízirendészet csónakja szépen kiemelve a vízből, a rendőrök a meleg szobában, a rapsicok meg a vizen.... Milyen idilli kép !"
Valóban idilli a kép! 15 éve vagyok rendőr és mindig becsülettel végeztem a munkámat, ezt a kollégáimról is el tudom mondani! Természetesen minden munkahelyen vannak lógósok. De talán arról az oldalról kellene megvizsgálni a kérdést, hogy mi az oka hogy nem megy ki a rendőr? Nincs benzin, nincs pénz a mai rendőrégnél. Ennyire általánosan fogalmazni, hogy miért kapják a fizetésüket, kicsit túlzó. Gondolja, hogy csak ennyiből áll a rendőri munka. Manapság sikk, úgymond a rendőröket szidni, mert valami nem működik. Higgye el nem mi tehetünk róla! Be kell állni rendőrnek, és meg kell mutatni, egy kezdő rendőr 80 ezer Ft-ot visz haza, itt akkor ki van motiválva, hogy 100%-ban odategye magát? Mikor ebből a pénzből még a családot sem alapítani, lakást sem lehet venni, vagy bármi mást kezdeni az életben. Hivatás tudat pedig nem egyenlő azzal, hogy bedőlnek a hiteleink mert nem tudjuk fizetni, vagy máshol is ingyen dolgoznak? Biztosan Önnek is vannak rendőr ismerősei, kérdezzen tőlük nyugodtan, hogy mi is a nagy magyar helyzet!
Hogy miért is írom ezeket a sorokat? Horgászkörökben nagyon sok jót hallottam Önről, és megrökönyödve olvastam a fenti sorokat, mert információ hiányában általánosít! Ne értse félre, nem nyavalyogni akartam, csak rávilágítani arra, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet, mármint, hogy csak ülünk a meleg szobában! Sok neves horgász cikkírótól olvasom a lapokban, hogy ezt meg ezt látják, de egyik sem írja, hogy értesítettem a rendőrséget, felírtam a rendszámát stb. csak annyit, hogy tudjuk mit csinálnak, jobb elkerülni őket. Csak körbe kell nézni a horgászújságokban. Ön amikor ezt tapasztalta felhívta a rendőrséget? Vagy tett egyebet? Csak beszélünk a problémáról, de aki tudna ebben lépni nem lép. Sorolhatnám a MOHOSZ-tól kezdve bárkiig, kispadról mindenki tud focizni. A bizonyítás része a dolognak is elég kacifántos, mert nem minden bizonyítékot fogad el az ügyészség, mivel nem megfelelően rögzítették, pl. az ön fotója/videója is alkalmatlan bármire, ez alapján senkit nem ítélnek el. Inkább nyíltan kellett volna levideózni őket! Annak lett volna visszatartó ereje! 25 éve horgászom, társadalmi halőr is vagyok, illetve mint rendőrt intézkedési kötelezettség is terhel, ha jogsértést észlelek, itt nem a biztonsági öv becsatolásának elmulasztására gondolok. Én megteszem ami tőlem telik, de ha ebben az országban nincs pénz a rendőrségre, ne is várja senki, hogy megoldódik a közbiztonság, vagy akár a rabsicok és gereblyézők problémája. Jelen esetben benzin nélkül nem megy a hajó...
További sikeres munkát kívánok!
Bakonyi Kornél
Üdvözletem Bakonyi Úr !
Először is örülök, hogy jókat hallott rólam és külön örülök, hogy az Ön személyében egy érintett is felvette a kesztyűt.
Megpróbálok válaszolni Önnek az én szemszögömből.
Először is tisztelem és becsülöm azokat a rendőröket, akik odaadással végzik munkájukat, mert azt értem teszik az én általam befizetett adóból, ha úgy tetszik én adom a fizetésüket. Nem kétlem, hogy Ön és társai becsülettel végzik a munkájukat, de ....
Önök is szeretik magragadni a munka könnyebb végét, mert sokkal egyszerűbb kiállni az útra egy sebességmérővel és egyszerűen beszedni a pénzt, mint orvhalászok, orvhorgászok után mászkálni. Azt hiszem ebben egyet értünk.
Azt mondja, nincs pénz üzemanyagra. Állítom Önnek, hogy van, csak ésszerűen kellene felhasználni. Mit értek ezalatt? Amit én látok, hogy a vizirendőrök szezonban, értsd ezalatt a tavasztól őszig terjedő melegebb időszakot, naponta egyszer, vagy kétszer végigszáguldanak a Duna rájuk bízott szakaszán és néha megállnak az útjukba eső horgásznál és megnézik a papírjait. Ezzel, mint egy demonstrálják, hogy Ők vannak. Igaz, sok értelme nincs.
Azonban, ha mondjuk éjszaka csorognának végig a folyón, lehet, hogy mást is találnának, például hálót, orvhalászt stb. És ez még csak plusz pénzbe sem kerülne, csupán annyiba, hogy nem az őrsön unatkozva telik az éjszaka, hanem akció közben.
Vagy, ha mondjuk az orvhorgászok, gereblyézők ismertebb helyeit nem a vízről is jól láthatóan, száguldó motorcsónakkal közelítenék meg, hanem mondjuk a partról a fák közt, óvatosan, akkor megint csak tudnának eredményeket felmutatni.
Ha pedig belegondol, ehhez plusz üzemanyag sem kell, csak némi fantázia és szervezés.
A 80.000 Ft ?! Azt írja, hogy ennyiért a kezdő rendőr nem teszi oda magát 100%-ban. Akkor mi a fenének megy rendőrnek, vagy miért nem rúgják ki? Ha az én alkalmazottam ennyiért nem tenné oda magát teljes egészében azonnal elküldeném és ezzel nem csak én vagyok így, ebben biztos vagyok.
A másik, hogy ha már egyszer bemegy dolgozni legalább munkával töltse az idejét, ne unatkozással. Ne adj Isten, még élvezhetné is a bűnözők elfogását, ha már egyszer fel is esküdött rá és a karrierje szempontjából sem lenne hátrányos.
Ha ezeket összeveti biztosan észreveszi, hogy elég az üzemanyag is, csak hatékonyan kellene felhasználni.
Kispadról könnyű focizni.
Ön szerint, ha hívom a rendőröket, amikor az érdiek gereblyéztek, azok a vízre tették volna a motorcsónakjukat? Ugye, ezt Ön sem gondolja komolyan!
De volt rá nem egy példa, hogy hívtam rendőrt. Egyetlen egy esetben sem jött ki, vagy csak akkor, amikor a rapsicok rég elmentek.
Példa: Balatonmárián este megetettem a nádast, hajnalban kimentem horgászni. Fél öt körül csobogást hallok, majd jön két fazon és elkezdik fölszedni a nád elé lerakott hálójukat. Még köszöntek is. Más kérdés, hogy meg akartak verni, mert nem fogadtam el tőlük halat. A lényeg, besétáltam a nádba és felhívtam a rendőrséget, a fonyódi őrsöt. Pontosan megmondtam hova jöjjenek. Ahogy Ön nem jött oda, úgy ők sem. Délelőtt 11 óra körül hívott fel egy Kovács nevű főhadnagy, hogy akkor jönnének. Megkérdeztem, most már minek?
Tehát én focizok a kispad előtt a pályán is, de egyedül nehéz, nem tudok kinek passzolni.
Tudom azt is, hogy ha valakit elkapnak rapsickodással, az elég enyhén megússza. Azonban azt is tudom, hogy van egy állatkínzásra vonatkozó törvényünk, amely szerint állatkínzásért két év börtön is adható. Mármost a hal állatnak minősül a törvény szerint, a gereblyézés, villanyozás, leshálózás pedig állatkínzásnak.
Tehát, ha valakit elkapnának egyszer gereblyézésért, arra nem csak a tiltott eszközzel való halfogás illene rá, hanem az állatkínzás is. Csak egyszer-kétszer kellene példát statuálni. Ezt viszont csak Önök tudják megtenni.
Nem akarok és nem is tudok okos lenni az Ön/Önök területén. Ez nem az én dolgom. Viszont gyakran vagyok a vizen, látok, tapasztalok. De a közel harminc év dunai időszakom alatt egyetlen egyszer sem jöttek a paksi vizirendőrök a melegvízkifolyóhoz partról, a fák között, hogy megfogják a gereblyézőket. Nem is kaptak el egyet sem. Ez azért magáért beszél, nem?
Megjegyzem, hogy ezen időszak alatt egyetlen egyszer sem találkoztam halőrrel, nem is tudom van-e a Duna ezen szakaszán ilyen, azonban a rendőrök minden évben két-három alkalommal, nyáron, megnézik az engedélyemet és papírjaimat és nagyon udvariasak.
Végezetül még egy megjegyzés, nagyon szívesen ajánlok fel "vérdíjat" a paksi szakaszon annak a rendőrnek, aki elkapja a rapsicokat, ha már a fizetés nem elég, mert ezzel úgy vagyok, az én halamat lopják és nem szeretem, ha a tulajdonomat elhordják, még ha a vissza is dobom, vagy a vízben is hagyom azt.
További jó munkát kívánok Önnek és társainak
Papp Jószef
Sajnos, teljesen igaza van.
A pecával és a kapcsolódó dolgokkal pontosan ugyanaz a helyzet, mint bármi mással itthon… és sajnos, ez még szomorúbb. De a legelkeserítőbb az ember tehetetlensége. Ezt egy kicsit csillapítja a cikk, amihez csak gratulálni tudok.
A természetes vizek halászatával kapcsolatban örömmel olvastam elgondolását, különös tekintettel, hogy mostanában egy másik oldalon a következőket írtam (ha megengedi, beírom ide) egy hasonló témával kapcsolatban:
„… Én azt tenném, hogy a halászatot a természetes vizeken megszüntetném, és átképezném a halászokat halőrnek. Miért lenne ez jó?
- több hal lenne (ez nekünk jó)
- lenne halőr (ez jó nekünk)
- halászoknak olyan munkájuk lenne, ami kapcsolatos az eredetivel és talán perspektivikusabb (ez jó a halásznak, aki már halőr)
- több hal, nagyobb rend, kulturáltabb környezet -> többen mennek a vízpartra (ez jó az országnak)…”
Nagyon hasznosnak tartanám, ha ez a cikk minél több oldalon olvasható lenne…
Tisztelettel
Williem
Én Budapesten a fővárosi Dunán horgászom.Gébszempontból katasztrofális a helyzet,majdnem mindegyik normális halamra jutott egy géb ha finomitottam a szerelékemen,Mindenhol ott vannak legyen szó bármilyen részről.Az emberek a halakat is lopkodják rendesen.Kormorán is van.Ráadásképpen beépitenek minden öblöt lakóparkal,elzárva a területet a horgászok elöl.Annyi a kosz,mocsok a parton és a vizben egyaránt hogy sokszor az az érzésem a Duna Budapest legnagyobb szemetese!Ez a helyzet.Papp úr cikke igen figyelemfelkeltő,minden szavával egyetértek,nagyobb nyilvánosságot kéne ennek adni a médián keresztül!Hátha elolvassák a drága politikusaink is és valamelyiküknek eszébe jut cselekedni is valamit a Duna érdekében! üdv
2009-02-13 19:10:18Sajnos Szeremlétől Dunaföldvárig ez a helyzet. Ismerek olyan dunamenti kistelepülést ahol az ősszel a telelőbe érkező keszegeket hálóval szedik össze disznóhízlalásra. Van olyan kompátkelő, ahol a helyi kisebbség (ami ott már többség) a vermelőhelyről, a rend őrének felügyelete mellett gereblyézik.
A paksi oldalon az ordasi sziget mögött és minden csendesebb helyen lévő sekély kifolyóban műanyag palackokkal vannak megjelölve végig a tavasszal lerakott varsák. A dunaszentbenedeki oldalon nem tudnak ívi a pontyok.
Nem csak a "vendégmunkások" de az ott élő helyi "specialisták" is művészi szintre emelték a folyó kirablását. A helyi feketepiacon novemberben, ha jó a fogás egymást túllicitálva 250-300 ft-ra esik a márna kilója. Lehet kapni egészen 20 cm-ig lefelé...
Ezt sajnos a végtelenségig lehetne sorolni...
Nagyon fontos írás! Köszönet érte! Érdemes lenne minél többfelé eljuttatni, hátha többen is felfigyelnek rá. Sajnos a cikkben említett problémák valóban nagyon komolyak...:( Dunai horgász révén én is tapasztalom őket...:( Vannak azért reménysugarak. Mifelénk van egy kisebb megyei főhalőri gárda, akik tisztességgel végzik a munkájukat és nekik köszönhetően, ha meg nem is szűntek a szabálytalanságok, de az igazán durva rabsickodások visszaszorultak. Hasonlóképpen Vass Csabáék is felvették a kesztyűt egy másik szakaszon. A kormoránokkal nem tudom mit lehetne tenni szabályos keretek között...:( Ha engedélyezett lenne a kilövésük, valószínűleg hamar meg lehetne őket ritkítani, vagy a fenetudja... Én bízom benne, hogy még van remény és megérem, hogy felépül ez a csodálatos folyam!
2009-02-12 17:42:04Tényleg dühítő, ami a Dunán folyik. És itt most a rapsicokra gondolok. Sokan a horgászat eme formáját már úgy űzik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig ha ezt a folyamatot megállitanánk, akkor hatalmas lépést érnénk el természetes vizeink (nemcsak a Duna) megvédésében. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a Duna lehetne hazánk egyik legjobb haltanyája.
Egy olyan ember Paksról, aki sokszor van a Dunával kapcsolatban, és sokszor látja az Atomerőmű melegvizes kifolyójánál, hogy mi történik ott.
ui.: Gratulálok a cikkhez Józsi. Ezzel a témával tényleg érdemes foglalkozni.
Borzalmas ami itt elhangzott, és sajnos mind tény. Nem tudom mi lesz ebben az országban...
2009-02-12 17:40:46